Viski Károly Múzeum

A Viski Károly Múzeum Kalocsa a Kalocsai Sárköz tájmúzeuma. Gyűjtőterületéből kiemelt fontosságú a történeti Kalocsa, nevezetesen: Kalocsa, Homokmégy, Drágszél, Öregcsertő, Szakmár, Újtelek.
A múzeum jogelődje a városháza folyosóján alapított kiállítóhely, melyet Antalffy Sándor polgármester, dr. Kujáni Ferenc kanonok és r. Gábor Lajos festőművész buzgolkodása eredményeként 1932. június 2-án nyitottak meg. A háborús pusztítások után Laszczik Ernő szervezte újjá a gyűjteményt. 1963 áprilisában a Megyei Tanács kezelésébe került, s része lett a megyei múzeumi szervezetnek. A Városi- és a Megyei Tanács 1970-ben határozta el a kalocsai néprajzi-helytörténeti gyűjtemény önálló tájmúzeummá fejlesztését. A Belvárosi Iskolát 1970. november 1-én múzeum céljára adták át. E négy évtized alatt gazdag gyűjteményeket halmozott fel a Viski Károly Múzeum, Pécsiné Ács Sarolta, Dr. Bárth János és Romsics Imre igazgatók irányításával. A múzeumot 2013. január 1-től Kalocsa Város Önkormányzata kezeli.
A Kalocsai Sárköz átmenetet képez a Dunántúl és az Alföld között. A Duna összekötötte e két tájegységet és lakóit. Történelmi meghatározottságát is e földrajzi feltétel adja. Ennek következtében a Kalocsai Sárköz régészeti leletekben, történeti, kultúrtörténeti és néprajzi emlékekben nagyon gazdag.
A múzeumi tárgyakat és dokumentumokat hat gyűjteménybe és négy segédgyűjteménybe rendezve őrzik.
A 7000 darabos néprajzi gyűjtemény igen változatos, benne textíliák, bútorok, cserépedények, archív fotók, fa-, gyékény-, vas-, üveg-, stb. használati eszközök. A legértékesebb és legérdekesebb része a textilgyűjtemény, mely megőrizte számunkra a kalocsai népművészet és népviselet különböző korszakainak emlékeit, a 19. század közepétől napjainkig.
Az utóbbi évtizedben számos régészeti föltárást folyt a múzeum gyűjtőterületén. Különösen érdekes a homokmégy-székesi köznépi temető (X-XI. század) és a harta-freifelti honfoglalás kori temető. Leletei közül kiemelkedik továbbá a homokmégy-halomi, honfoglalás kori rovásírásos csontlemez és az ugyanott feltárt avar temető.
A történeti gyűjtemény mérete nem nagy, mégis számos féltve őrzött kincset rejt, így: 1770-es feliratú ostyasütő Homokmégyről, a főegyházmegye második legöregebb harangja 1737-ből, Kalocsa városának első pecsétje 1729-ből, Kalocsa városának pénzesládája 1837-ből, metszett rézlemez Kalocsa látképével a XIX. század elejéről, kovácsoltvas lándzsa az 1848-as szabadságharcból (Drágszél).
A történeti dokumentációs gyűjtemény archív fotókat, képeslapokat, újságokat, különböző nyomtatványokat tartalmaz, melyek túlnyomó többsége a Kalocsai Sárköz és Kalocsa történetének emlékei. A közel 5000 darabos gyűjteményből 2044 a fénykép, 1352 a képeslap és 123 a térkép.
A képzőművészeti gyűjtemény a helytörténeti jelentőségű alkotásokat őrzi: Prokop Péter, Rökk Károly, r. Gábor Lajos, Benedek Péter, d. Pintér József, Kollár János, Vinczellér Imre, Rideg Márta, Kiss István, Dargay Lajos, Szebényi Béla, Farkas Tibor.
A Fotótár jelentős részét Bárth János és Romsics Imre néprajzkutatók fényképezték gyűjtéseik és muzeológiai munkájuk során. Mellettük a régi üveglemezek és negatívok gyűjteménye emelkedik ki: Travnik Mariska, Bogdán Dezső, Cselényi Józsefné, Gábor Lajos, Solymár Iván, Szittyavári József, Vadas Ernő, Madarász Dezső, Lovassy Ákos, Dinnyés Sándor, Urbán Simon, Csincsák Endre, Bogdán Dezső, Rechner István – összesen 3588 db. 2004-ben megvásároltuk Kovács László festő- és fotóművész életművét – 16000 felvételt. A múzeumra hagyományozta jelentős méretű fotógráfiai életművét Rádi György és Sági Jenő.

 A Viski Károly Múzeum 1981-ben nyitotta három állandó kiállítását, melyek koruk ellenére felejthetetlen élményt nyújtanak látogatóinknak.

A „Népek, életformák, hagyományok” c. kiállítás a Kalocsai Sárköz népcsoportjainak XVIII-XX. századi életét, kultúráját mutatja be. A termekben együtt jelenik meg a népélet és a történelem. Mivel a kiállítás elsősorban az egymást követő korok paraszti életformájának alakulását, valamint a pota néprajzi csoport hagyományrendszerének sorsát követi, leggyakrabban néprajzi tárgyak illusztrálják és fejezik ki a mondanivalót.

                „Az ásványok és az élet” c. kiállításunk az egykori kalocsai jezsuita főgimnáziumban létrehozott ásványtárat mutatja be, eredeti bútorokban, eredeti feliratokkal, a XX. század eleji kiállítási elvekhez híven. A kiállítási mód a Magyar Nemzeti Múzeum régen megsemmisült első ásványtani kiállítását idézi, amelyhez hasonlót a bécsi és a prágai Nemzeti Múzeumok máig is megőriztek. A szertár legtekintélyesebb kezelője a mineralógus szerzetes tanár, Tóth Mike volt. A jelenleg is látható ásványtárat 1906–1908 között rendezték be a Tóth Mike tervezte bútorokba.

            „A kalocsai éremgyűjtemény” – a csaknem 11 ezer darabra szaporodott gyűjteményt 1944 után háborús károk érték, de az államosítást követően a gimnázium tanárai megmentették a szétdarabolódástól és megőrizték, majd 1979-ben az akkor csaknem 8500 db-os gyűjteményt átadták a Viski Károly Múzeumnak. A megcsonkítás ellenére is szemlélteti egy valamikori gimnáziumi szertár gazdagságát.