Kalocsai Ipartestület székháza

A kalocsai iparos egylet 1889-ben alakult át ipartestületté. Először az Úri (ma Hunyadi) utcában vásároltak székházat, amely az idők folyamán szűknek bizonyult és bővítésre sem volt lehetőség. 1912-ben a Szent János (ma Malatin) téren megvásárolták a Váczy-féle házat, és átalakítás után május 27-én átadták rendeltetésének. Az épületet 1928-ban bővítették. A bővítés során, városi tanács 8 ezer pengős támogatásával, egy 23 m hosszú, 12 m széles nagyterem is épült, amely a város legnagyobb, színházi előadások tartására is alkalmas terme lett. A felújított és kibővített székházat nov. 25-én avatták fel. 1944. okt. 31-én, az épület közelében lévő Görbe csárdai híd felrobbantásánál az épület tetőszerkezete megsérült. A sérült tetőszerkezet kijavításához a nagyterem födémszerkezetéből kiemelt gerendákkal javították ki. A kiemelt födémgerendák miatt meggyengült a nagyterem mennyezete, s ez húsz évvel később statikai problémákat okozott. A nagyteremben 1948. márc. 14-én avatták fel Malatin Antal (1820-1905) és Holmeyer Ferenc (1823-1889) kalocsai nyomdászok emléktábláját, akik 1848. márc. 15-én közreműködtek a „Nemzeti dal” és a „12 pont” kinyomtatásában. A két nyomdász 1857-ben alapított közös nyomdát Kalocsán. Az ipartestület megszűnése után az épület kultúrházként működött. Először „Makarenko” („Maki”), majd „Petőfi Sándor Művelődési Ház” néven. Az épület nagytermének mennyezete az 1966−67-es felújítás ellenére hamarosan életveszélyessé vált, emiatt bezárták az épületet. A művelődési ház ideiglenesen az egykori Belvárosi Elemi Iskola (ma Viski Károly Múzeum) épületébe költözött. Az életveszélyessé nyilvánított épületet megvásárolta az Alföldi Porcelángyár, és porcelánfestő üzemet létesített benne. Ma a jogutód Kalocsai Porcelánfestő Kft működik az épületben.