Főszékesegyház

Az épület leírása

A főszékesegyház építésének előzményei

A középkori alapokra épült barokk templomépület a Szentháromság tér középpontjá-ban áll. A jelenlegi főszékesegy-ház helyén korábban három (egyesek szerint kettő) templom volt. Az első kalocsai székesegyház 1002-1010 között épült. Háromhajós, bazilikális elrendezésű, téglából épült ókeresztény templom volt, előtte átriummal és nartex-szel. Eredetileg torony nélkül épült, később az átrium két oldalán két, különálló tornyot építettek, amit a későbbiekben hozzáépítetek a templomépülethez. Teljes hossza 40 m, szélessége a mellékhajókkal 11 m lehetett. Egyes feltételezések szerint a téglatemplomot megelőzően volt egy fából épült templom is. A templom tervezői (építői) valószínűleg olaszországi bencés szerzetesek voltak, akik a Ravenna környékén elterjedt bazilika stílusban építették fel a templomot. Erre utal a szentély lezárása. Építőanyaga az alapoknál öntött (darab tégla és kő vegyesen) falazat, a felmenő falaknál téglából és kőből készült vegyes falazat volt, tiszta kőszerkezetet csak az ajtó- és ablakkereteknél, valamint a szobrászati díszítéseknél használtak. A templom a mai főszékesegyház helyén állt, de tájolása eltért a mai templom K-Ny-i tájolásától, tengelye kb. 25-26°-kal ÉK-DNy-i irányban állt. A templomot, amely az idők folyamán kicsinek bizonyult, a második székesegyház építésekor (13. század eleje) elbontották, építőanyagát valószínűleg felhasználták az új templom építéséhez. Az első templom maradványait 1869-ben Henszlmann Imre (1813-1889) találta meg, aki Haynald Lajos bíboros, érsek (1867-1891) megbízásából a mai főszékesegyház déli oldalánál és kisebb mértékben az épületen belül végzett ásatásokat. Ekkor kerültek elő az első templom délkeleti falainak maradványai. Századunk tízes évei elején a főszékesegyház rekonstrukciója során épített érseki kripta készítésekor Foerk Ernő (1869-1934) építész megtalálta az első székesegyház szentélyének maradványait. Az ásatás során került elő Győri Saul érsek (1192-1202) maradványait tartalmazó érintetlen kőkoporsó, akit, feltehetően, az első székesegyház szentélyében temettek el. E két ásatás eredményeiből és más korabeli templomok analógiáján rekonstruálható az első kalocsai székesegyház.
A második székesegyház építése az 1210-es években kezdődött. Bertold érsek (1206-1218), II. András király sógora, vitatva az esztergomi érsek elsőbbségét, az esztergomi érsek jogaival azonos jogokat szerette volna a kalocsai érseknek is. Hatalmi törekvéseibe beleillett a Szent István korában épült kalocsai székesegyház helyett egy nagyobb, díszesebb templomot építése. Feltehetően hívására jöttek Franciaországból azok a templomépítő mesterek, akik magyarországi tanítványaikkal kiegészülve, Kalocsán egy templomépítő, kőfaragó-szobrászműhelyt hoztak létre. Közreműködésükkel épült a második kalocsai székesegyház és feltehetően közreműködtek az ócsai, a jánoshidai premontrei prépostsági templom és az arácsi bencés apátsági templom építésében is, melyek a kalocsaiéhoz hasonló stílusjegyeket hordoznak. A székesegyházat a francia katedrálisok mintájára háromhajós, kereszthajós, szentélykörüljárós, kápolnakoszorús templomnak építették. A templom építését Csák Ugrin érsek (1219-1241) fejezte be még 1230 előtt. A templom alaprajzát Henszlmann és Foerk ásatásai alapján rekonstruálták. Az ásatások során előkerült maradványok gazdag növényi díszítésről, atlaszfigurák által hordozott boltozatindításokról és színes kőanyagot alkalmazó kapuzatokról tanúskodnak.
Név szerint ismert a templom egyik építője Martinus Ravesu (Rovó Márton) (12. sz.). A régészeti feltárás során került elő a nevét megörökítő, kb. 110 x 25-30 cm-es kőgerenda „Martinus Ravesu lapicida jacet hic” felirattal. A kő jelenleg a mai fő-székesegyházban, az északi sekrestyebejáratnál található. Itt van elhelyezve a vörös márványból készült un. Kalocsai királyfej másolata, melynek eredetije a második templom ásatásainál került elő, és a Magyar Nemzeti Múzeumban található.
Vitatott a harmadik székesegyház. Egyes vélemények szerint nem új templom, hanem a második székesegyház átépítése során jött létre, más vélemények szerint teljesen új templom. A székesegyház építése vagy átépítése Nagy Lajos király uralkodása idején, Szigeti (Frankó, Franklói) István (1367-1382) vagy Helfenstein Lajos (1383-1391) érseksége alatt történt. A fennmaradt kevésszámú leírás szerint a templom háromhajós, kereszthajós (ez az átépítés mellett szól), kéttornyú templom volt gazdag belső falfestéssel. A fennmaradt leírások alapján festette meg Galánthay Glock Tivadar (1872-1956) a harmadik templom képét, amely erősen hasonlít a lébényi és a jáki templomhoz (eltekintve a kereszthajótól). A templom 1602-ben pusztult el, amikor magyar naszádos hajdúk felégették Kalocsát. Evlia Cselebi 1665-ben már csak a templom romjait látta. Az egyik torony romjai még 1733-ban is álltak.

A főszékesegyház építéstörténete

A negyedik, mai székesegyház 1735 és 1754 között épült olasz barokk stílusban, egy fő- és két mellékhajóval, két toronnyal és nagyon magas homlokzattal. A templom építését Patachich Gábor érsek (1733-1745) kezdte el, de már Csáky Imre bíboros érseket (1710-1732) foglalkoztatta a templom építése. A templom terveit minden valószínűség szerint Mayerhoffer András (1690-1771) készítette. Egyes feltételezések Josef Emmanuel Fischer von Erlachnak tulajdonítják a terveket, de más személy is szóba került tervezőként. A templom építésében kalocsai kőművesek mellett a pesti kőfaragó céh tagjai is részt vettek. Az építéssel párhuzamosan készültek a belső berendezési tárgyak. 1740-ben készült el a tizenkét, intarziával díszített kanonoki stallum. A faragványokkal és a négy apostol szobrával díszített, fából készült, aranyozott szószéket 1752-ben készíttette Klobusiczky Ferenc érsek (1751-1760). A székesegyházat 1754-ben szentelték fel, de a külső és belső díszítőmunkák még később is folytak. A templom 64 m hosszú, 24 m széles, a főhajó belső magassága 19 m. A tornyok magassága 65 m. Míg a korábbi három templomot Szent Pál emlékére szentelték fel, addig az új templomot a városi plébániatemplom korábbi védőszentje, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.
Az új templom két tornyának sisakja és tetőszerkezete 1795. júl. 18-án egy villámcsapás következtében kigyulladt és leégett. A három harang leesett és összetört. A megsérült tornyokat és tetőzetet Kollonich László érsek (1787-1817) hozatta rendbe, az összetört harangokat újraöntette. A ma is látható klasszicista toronysisakok 1799-1800 között készültek. A tűzvészt Jeszenszky László uradalmi mérnök rajzban megörökítette.
A templom mai formáját az 1910-12-ben végzett rekonstrukció és régészeti feltárás nyomán kapta. A munkálatokat Foerk Ernő (1868-1934) és Petrovácz Gyula (1877-1940) építész vezette, akinek sok tervét valósították meg Kalocsán. Az építési munkákat Molczer Sándor szabadkai építési vállalkozó végezte, aki ugyanebben az időben építette az új városházát is. Ekkor készült a szentély alatti érseki kripta, a két sekrestyét összekötő, szentély körüli körfolyosó és a baldachinos főoltár. Új, valamivel magasabb, huszártoronnyal díszített tetőszerkezetet kapott az épület. A mellékhajókon lévő ablakokba Zsellér Gyula üvegfestő által festett, a magyar szenteket ábrázoló képek, a főhajó ablakaiba pedig egyházi jelvényeket ábrázoló képek kerültek.
A templombelső elrendezése: A félköríves szentélyben található a főoltár, fölötte négy vasbetonból készült, műmárvány borítású oszlopon nyugvó baldachin. A Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet Leopold Kupelwieser (1796-1862) bécsi festőművész készítette 1857-ben Kunszt József érsek (1851-1866) rendelésére. A szentély két oldalán vannak a kanonoki stallumok és az érseki trónus.
A szentély és a főhajó csatlakozásánál két oldalon két királyszobor áll, alattuk két domborművel. Az északi oldalon lévő szobor a magasba tartott kezében feszületet tartó Szent István királyt, az alatta lévő dombormű Asztrikot ábrázolja, amint átnyújtja a koronát Istvánnak.
A déli oldalon lévő szobor Szent László királyé, az alatta lévő domborművön Szent László átadja a bácsi érseki székhely alapítólevelét a kalocsai érseknek. A szobrok helyén korábban két oltár volt, melyekből a Nepomuki Szent János oltárát az északi mellékhajóba helyeztek át. A két szobor korábban a mai helyük közelében álltak, mai helyükre a század eleji templomrestauráláskor kerültek.
A két mellékhajóban hét mellékoltár található, négy az északi, három a déli mellékhajóban. Az északi oldal szentély felöli első mellékoltár a Szent Kereszt oltár. Itt található az oltáriszentség. Az oltárképet valószínűleg Ellinger Gáspár (?-1621) kassai festő készítette. Az oltárt Kollonits László érsek (1787-1818) emeltette. Az oltárfülke falán található Városy Gyula érsek (1905-1910) emléktáblája. A második oltár Szent István király oltára. A Szent Istvánt és fiát Szent Imre herceget ábrázoló oltárképet Pesky József (1795-1862) pesti festő készítette. Az oltárt Ujváry Uriel Dávid kalocsai nagyprépost (1827-1831) e célra hagyományozott adományából emelték 1832-ben. A harmadik oltár Nepomuki Szent János oltára. A Szent Jánost ábrázoló oltárkép festője ismeretlen. Az oltár Kovács József kalocsai kanonok (1853-1869) adományából készült. A negyedik oltár Péter és Pál apostol oltára. A két apostolt ábrázoló oltárkép festője feltehetően Hubert Maurer (1738-1818) bécsi festő. Az oltárt Klobusiczky Péter érsek (1822-1843), még kalocsai kanonokként (1790-1807) emeltette. Az oltárfülke oldalfalán található Szent József szobra.
A déli mellékhajó első oltára a Fájdalmas Szűz oltára. A piétát ábrázoló oltárképet is Ellinger Gáspár festette. Az oltáron található Szent Pius vértanú csontjait tartalmazó aranyozott üvegkoporsó. A csontokat 1741-ben kapta Patachich Gábor érsek (1733-1745) Rómából a vértanú vérét tartalmazó kehellyel együtt. Az ereklye a templom 1910-es restaurálásakor került jelenlegi helyére. Az oltárfülke falán található Haynald Lajos bíboros, érsek (1867-1891) emléktáblája. Az oltárt Ujváry Uriel Dávid kalocsai nagyprépost restauráltatta 1827-ben. A második oltár, az Őrangyal oltára szintén Ujváry Uriel Dávid hagyatékából készült. Az első oltárképet Pesky József festette 1865-ben, a jelenlegi oltárkép festője Johann Kessler (19. sz. közepe) bécsi festő volt. Az templom oldalbejárata után található a Szent Alajos oltára, melyet szintén Klobusiczky Péter érsek emeltetett kalocsai kanonokként. Az oltárképet is Hubert Maurer festette. Az oltár elé temették Katona István (1732-1811) történetíró, kalocsai kanonokot. Emléktáblája az oltárfülke falán található. Az emléktábla mellett, az ablak alatti falon van Páduai Szent Antal szobra.
Krasznai Lajos (1884-1965) szobrászművész által készített stáció 14 domborművét a főhajó és a mellékhajók közötti oszlopsoron helyezték el. Felavatásuk 1942. ápr. 1-én történt.
A főhajó mennyezetét öt nagyméretű stukkó díszíti, melyek 1768-70 között készültek. Az orgona felöl az első Szent Jeromost, a második Szent Ágostont, a harmadik Szent Ambrust, a negyedik Nagy Szent Gergelyt ábrázolja. Az ötödik a győzedelmes egyházat szimbolizálja.
A templom orgonáját, melyet a pécsi Angster orgonaépítő cég készített. 1923. okt. 26-án adták át. A korábbi orgonát az 1. világháború alatt hadi célokra leszerelték. Az új orgona három manuállal és 3.560 síppal rendelkezett. Az orgonát 1985-ben felújították, növelték a sípok számát és modernizálták a levegőellátó berendezést. Jelenleg az orgonának 4.668 sípja, 64 változata és 3 manuálja van.
A templom külső díszítése: A háromosztatú homlokzat a két torony és a közöttük lévő főhajó beosztását követi. A középső homlokzati rész tetején lévő bábos kőkorlát előtt három egészalakos szobor található. A középen Szűz Mária, a déli torony mellett Szent Péter, az északi mellett Szent Pál szobra áll.(A két szobrot a kétezres évek közepén eltávolították, mivel azok balesetveszélyesekké váltak.
A homlokzat vízszintesen is tagolódik. A középső és a felső párkányok között, a homlokzat középső részén található Patachich Gábor, a templomépítő érsek kőből faragott címere. A középső íves párkány alatt látható Magyar szentek Máriával című dombormű.
A déli torony dél felé néző oldalán kapott helyet Asztrik érsek (1000-1034 körül) emléktáblája.
A templom két tornyában jelenleg négy harang található. Legnagyobb harang az érseki, „Laci”26 q, a két plébániai harang súlya 8 és 3 q, a lélekharang 70 kg-os. A legnagyobb harang kétszer is megrepedt. Az eredetileg 1773-ban öntött 45 q súlyú harang az 1795-ös tűzvészben sérült meg. Kollonich László érsek öntette újra. (Innen származik a „Laci” név.) 1911. márc. 1-én ismét megrepedt a harang. Boditsy László bajai harangöntő öntötte újra 1912-ben. A templom két tornyában eredetileg öt harang volt, amiből négy az 1. világháború alatt az orgona sípjai sorsára jutottak, hadicélokra leszerelték őket. A leszerelt harangokat 1922. aug. 17-20. között pótolták, de a megmaradt ötödik harangot levették. További két harangot dr. Bábel Balázs érsek (1999-) készíttette. A Passauban (Németország) a millennium tiszteletére öntött 15 q súlyú és Asztrik, Kalocsa első érsekének emlékét őrző 7 q súlyú harangot a déli toronyban helyezték el 2002 júniusában. A főszékesegyház utolsó tatarozása a nyolcvanas években történt. 1981-83 között belső részét újították fel. 1986-87 között a külső részt tatarozták. 1988. aug. 19-én nyitották meg a szentély körüli kápolnakoszorú északi részében elhelyezett Érseki Kincstárt. Itt látható Szent István hermája. Az Érseki Kincstár átkerült a Katona István házba, ahol átszervezett és kibővített formában 2002. máj. 15-től látható.
2009-ben ismét hozzákezdtek a templom külső tatarozásához. A korábbi tatarozások során a tetőszerkezet érintetlen maradt. A 2009 októberében kezdődő felújítás elsősorban a tetőszerkezetek cseréjét jelentette. Először a két toronyra került teljesen új ácsszerkezet, majd a főhajó, utána a két mellékhajó tetőszerkezetét cserélték ki. Az új ácsszerkezetekre új vörösrézborítás került. A tetőszerkezetek felújításával párhuzamosan kerül sor a külső tatarozásra. A teljes külső felújítás feltehetően 2013-ban teljesen elkészül.
A templom a belvárosi plébánia temploma, ellátja az egyházi szolgálatot a temetőkápolnában. Búcsúnapja aug. 15. (Nagyboldogasszony napja.)