Törvényszék épülete

A kalocsai m. kir. törvényszék és a kalocsai járásbíróság 1871-ben alakult meg. Működésének első évtizedeiben a város területén elszórva, több épületben működött a két igazságszolgáltatási szervezet. A járásbíróság és az ügyészség a mai Szent István király út 57. sz. alatt lévő ház helyén állt épületben, a törvényszék hivatalai a mai Tomori utca 1-3. sz. alatti, azóta átépített épületben működtek. A törvényszéki fogdában tartott rabokat a mai Ilk Viktor utca környékén lévő rabfoglalkoztató telepen foglalkoztatták, ahova minden reggel a börtönből kísérettel vonultak végig a Kálvária (ma Kossuth Lajos) utcán. Este pedig szintén kísérettel tértek vissza a börtönbe. Az Igazságügyi Minisztérium többszöri sürgetésére a kalocsai képviselőtestület az 1880-as évek elején határozatot hozott, hogy új törvényszéki épület számára telket biztosít és az építkezés költségeihez is hozzájárul. Az új épület telkéül a régi városházát és a mellette lévő négy ház telkét szemelték ki. Az építkezés csak 1896 márciusában kezdődött a régi városháza és a mellette lévő épületek bontásával. Az új törvényszék terveit Kiss István (1857-1902) építész készítette. A 345.622 forint költségvetésű építkezést a budapesti Grünwald Testvérek nevű cég végezte. A központi fűtések szerelésére a Valser Ferenc Vasöntöde Rt kapott 14 ezer forintos megbízást. A három utcára nyíló kétemeletes, eklektikus stílusú épület 1897 őszére elkészült, szeptember végén elsőként a törvényszék hivatalai költöztek az új épületbe, ahol a m. kir. ügyészség, a járásbíróság és a telekkönyv is helyet kapott. A kalocsai m. kir. törvényszék jogkörébe a kalocsai, dunavecsei, kiskőrösi és később a kiskunhalasi járásbíróság tartozott. A hivatalos átadást 1898. jún. 14-én tartották meg Erdélyi Sándor igazságügyi miniszter jelenlétében. Az épület Szentháromság utcai (ma Szent István király út) és Városház (ma Grősz József) utcai kétemeletes szárnyában, 107 helyiségben volt elhelyezve a törvényszék, az ügyészség, a járásbíróság és a telekkönyv hivatali helyiségei, az irattár, a börtönkápolna és imaterem, a rabkórház és a tanterem. A pincében volt a konyha, mosókonyha, fertőtlenítő kamra és 3 fürdőszoba. Az udvari részen lévő háromemeletes épületszárnyban helyezték el a fogdát, amelyben 129 személy számára szolgáló 49 egyszemélyes, 14 ötszemélyes zárka és sötétzárka volt. A törvényszéki épületben, kisebb módosításokkal 1949. okt. 24-ig ebben a rendszerben működtek a kalocsai igazságszolgáltatási szervezetek. 1949. okt. 24. után a törvényszékeket megyei bíróságokká alakították át (Az 1950. jan. 1-i közigazgatási reform után létrejött Bács-Kiskun megyében rövid ideig 3 megyei bíróság működött: a bajai, a kalocsai és a kecskeméti.) 1950. ápr. 30-án megszűnt a kalocsai megyei bíróság. A dunavecsei, a kalocsai és a kiskőrösi járásbíróság a kecskeméti megyei bíróság jogkörébe, a kiskunhalasi járásbíróság pedig a bajai megyei bíróság jogkörébe került. (Később a bajai megyei bíróságot is megszüntették.) A kalocsai járásbíróság kiköltözött az egykori törvényszéki épületből, és a szolgáltató ház helyén állt földszintes épületekben működött 1960 áprilisáig, amikor átköltözött a mai Szent István király út 7. sz. alatt épült új bírósági épületbe. Az üresen maradt törvényszéki épületbe költözött 1950 nyarán az addig Márianosztrán működő női börtön, amely aug. 15-től Országos Börtön hajtottak végre. A börtön elítéltjei foglalkoztatására az épületben megalapították a Kalocsai Konfekcióipari Vállalatot. A több mint ötven éve működő, több átszervezésen és névváltozáson átesett kalocsai női börtön jelenlegi neve: Kalocsai Fegyház és Börtön. A városi örökségvédelmi hatástanulmány helyi védettségre javasolja. Az épület falán két emléktábla található, a Szent István király úti bejárattól északra a politikai elítéltek emléktáblája, délre pedig az 1956-os forradalom domborműve. 2006 decemberében az épület sarkán felállították Benedek György szobrászművész Szabadulás kútja című alkotását, amely a börtönben ártatlanul fogvatartott lányoknak és asszonyoknak állít emléket.