Jézus Szíve búcsú és körmenet

A Jézus Szentséges Szíve iránti tisztelet a kereszténységben ősi gyökerekre nyúlik vissza, az újkorban pedig különleges virágzásnak indult. Az egész világon épültek a Jézus Szentséges Szívének szentelt templomok, jelentek meg a Jézus Szívéről szóló könyvek és folyóiratok, alakultak a Jézus Szívéről elnevezett szövetségek, társulatok és szerzetesrendek, terjedtek a Jézus Szívével kapcsolatos ájtatosságok, virágzott az imaapostolság, folytak az elsőpénteki szentáldozások, a Jézus Szíve litániák, a szentségimádások, a felajánlások. Az Egyház hivatalos liturgiájában IX. Pius pápa jelölte ki a helyét, amikor 1856-ban az Úrnapja utáni második vasárnapot követő pénteket megtette Jézus Szíve főünnepének. Magyarországon is nagy hagyománya van a Jézus Szíve-kultusznak, amit különösen is a jezsuiták terjesztettek s Kalocsa ennek mintegy az egyik fellegvára.  A jezsuiták kalocsai letelepítése már a 18. század közepén felvetődött, az első három jezsuita 1760-ban érkezett meg a városba, Batthyány József érsek meghívására, hogy segítsenek az egyházmegye lelkipásztori munkájában, de mint tanítórendet Kunszt József érsek hívta meg őket 1852-ben, amikor átvette a főegyházmegye irányítását.  Az érsek a gimnázium vezetését kiemelte az anyagi gondokkal küzdő piarista rend kezéből és a jezsuitákra bízta, a gimnázium tanulói számára pedig megalapította a Szent István király nevelőintézetet, amely Stephaneum néven vált ismertté. Az átszervezéssel jelentős építkezések kezdődtek Kalocsán, többek között az egykori piarista templom helyén felépült a város egyik fő utcájának arculatát máig meghatározó Szent István király templom.  A Karl Rösner bécsi építész tervei szerint osztrák és magyar művészek által megalkotott templomot 1860. szeptember 29-én Nehiba János tinnini c. püspök szentelte fel. Ez a templom a hozzátartozó gimnáziummal és nevelőintézettel a jezsuiták vezetése mellett a Jézus Szíve kultusz élesztője és terjesztője lett Kalocsán és a régióban, máig tartó hatása kézzelfogható a kalocsai Jézus Szíve búcsú és a hozzá tartozó körmenet élő hagyományában.
Többnapos Jézus Szíve búcsút már az 1860-as évek közepétől tartottak itt.  Majd vallási rendezvényként nem csak Kalocsa és a szállások főbúcsújává nőtte ki magát, hanem még a Dunántúlon is számon tartották, és nem ritkán többezres lélekszámmal ülték meg. 2012-ben a város Művelődési Központjában időszaki kiállítással emlékeztünk meg a búcsú 150-éves jubileumáról. A kiállítást Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nyitotta meg.
Mint főünnepet, ma is triduummal (péntek-szombat-vasárnap) tartjuk: szentmisékkel, szentségimádással, gyónási lehetőség biztosításával, vendég lelkipásztorok bevonásával. Leglátványosabb eleme vasárnap, a főmise előtti, a Szent István király templomtól a Nagyboldogasszony Főszékesegyházig Oltáriszentséggel vezetett körmenet, amelybe – örvendetes módon – ismét egyre többen viseletbe öltözködve érkeznek. Erre az alkalomra az Astriceum Érseki Múzeumból kiemeljük az évszázados, Jézus Szíve búcsúra készült egyházi ötvösmunkákat (kehely, monstrancia, cibórium), a Lichtensteiger-féle ünnepi ornátust (casula, pluviale, dalmatica), de az utóbbi években a papság is szívesen visel kalocsai gépi-kézi varrott egyházi ruhát, s a körmenetben mindig ott vannak a Király Ilus által tervezett bordóbársony lobogók is, amelyek alá felsorakozik a hívő nép.
Miközben köszönetet mondunk a Gondviselő Istennek, hogy megtartott bennünket hitünkben, szellemi és lelki hagyományainkkal, ennek a rajongásig szeretett népnek felbecsülhetetlen értékeivel, örömmel és büszkeséggel töltene el bennünket, ha a települési értéktárba felvételre most javasolt Jézus Szíve búcsú a hozzátartozó körmenettel együtt Kalocsa város értéktárát gazdagíthatná.