Timár Kálmán, dr. sírja

Timár Kálmán, dr. sírja. Timár Kálmán, Till (Gákova, Bács-Bodrog m. 1884. jan. 31. – Baja, 1960. dec. 3.) irodalomtörténész, c. egyetemi tanár, helytörténeti kutató. A sír állapota: A nagyméretű fedett síron kb. 150 cm magas, vörös márványból készült barokkos kereszt áll. A kereszt mellett két oldalt egy-egy műkőből készült virágtartó váza áll. A sírkereszt felirata: MARKÓ JÁNOS / 1848-1916 / MOHÓ IMRÉNÉ / 1857-1923 / MOHÓ IMRE / 1848-1942 / DR. TIMÁR KÁLMÁN / EGYETEMI TANÁR / 1884-1960 / DR. TIMÁR KÁLMÁNNÉ 1892 Timár Kálmán felesége már elhunyt, de halálozási évét senki sem vésette a keresztre. A sír gondozásra szorul. A sír helye: XIX. parcella 74.

Timár Kálmán. Timár Kálmán, Till (Gákova, Bács-Bodrog m. 1884. jan. 31. – Baja, 1960. dec. 3.) irodalomtörténész, c. egyetemi tanár, helytörténeti kutató. Pedagógus családból származott. Édesapja szülőfalujában Gákován (ma Szerbiához tartozik, magyarul Gádoros) egy emberöltőn át volt kántortanító. A gimnázium nyolc osztályát Kalocsán végezte, 1894-1902 között, többnyire kitűnő eredménnyel. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakára iratkozott be, ahol tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt fordult érdeklődése a középkori magyar irodalom felé. Az egyetem befejezése után tanára, Katona Lajos javaslatára és segítségével a müncheni állami könyvtárban végzett irodalomtörténeti kutatásokat. Hazai könyvtárakban is kutatta a középkori magyar kódexirodalom emlékeit. Kutatási eredményeit tudományos folyóiratokban publikálta 1908-tól. Horváth János (idősebb), a kiváló irodalomtörténész nagyra értékelte Timár Kálmán kutatásait. A középkori magyar irodalommal foglalkozó műveiben a nyelvész Jakubovich Emil kutatásai mellett sokszor hivatkozott Timár Kálmán kutatásaira. Az első világháború kitörése után Timár Kálmán katona lett. Végigharcolta a háborút. 1915-ben megsebesült, majd a háború végén századosként szerelt le. Leszerelése után Kalocsára került. Kalocsai pályafutását a tanítóképző tanáraként kezdte. Először az 1919/1920-as tanévben tanított a képzőben, majd 1924-től 1948-ig a képző rendes tanára volt, magyar irodalmat és német nyelvet tanított. 1924-ben az intézet önképzőkörének tanárelnöke lett. 1919 januárjától 1922. november végéig a Kalocsai Néplap felelős szerkesztője volt. Ugyanebben az időszakban az újonnan alakult Árpád Rt ügyvezető igazgatója is volt. Kalocsán tovább folytatta irodalomtörténeti kutatásait. A folyóiratokban megjelent tanulmányai mellett a harmincas évektől önállóan is jelentek meg dolgozatai. A Főszékesegyházi Könyvtárban folytatott irodalomtörténeti kutatásai mellett Kalocsa és a környék történetével is foglalkozott. Irodalomtörténeti kutatásai elismeréseként a szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kara a Régi magyar irodalom 1606-ig című tárgykörből képesített magántanárává nyilvánította 1935 májusában. Magántanári próbaelőadását 1935. máj. 2-án tartotta Jezsuita iskoladráma a XVI. században címmel. Magántanári habilitálását a vallás és közoktatásügyi miniszter csak 1937-ben hagyta jóvá. A páratlanul hosszú, kb. 21 hónapos beterjesztési és jóváhagyási procedúrának különös oka volt. Abban az időben a szegedi egyetemen erős rivalizálás folyt az „akadémikus-konzervatívok”, vezéralakjuk a József Attilával történt konfrontációja miatt elhíresült, egyébként kiváló nyelvtörténész Horger Antal és a később már-már szélsőjobbig jutó Kugotovicz Károly földrajztudós volt, valamint az irodalomtörténeti tanszéket vezető Sík Sándor költő és Zsolnai Béla irodalomtörténész vezette „újító kedvűek között. A két tábor Szerb Antal magántanári habilitációja ürügyén csapott össze. Szerb Antal 1934-ben jelentette meg az immár klasszikussá vált Magyar irodalomtörténet című monográfiáját. Sík Sándorék arra bíztatták Szerb Antalt, hogy induljon a tudományos minősítésért. Horger Antal ellenezte a hivatalos magyar irodalom-történetírást több ponton megkérdőjelező mű szerzőjének magántanárságát. Viszonzásképpen az „újító kedvűek” Horger pártfogoltjának, Timár Kálmán magántanársága elé gördítettek akadályokat. A patthelyzetet a két tábor végül kölcsönös engedmények árán feloldotta, mindkét pályázó, a közismertté vált Szerb Antal és csak szakmai körökben, valamint szűkebb pátriájában ismert Timár Kálmán magántanárrá nyilvánítását 1937-ben egyszerre terjesztették jóváhagyásra a miniszter elé. A magántanári kinevezése körüli vita nem kisebbíti Timár Kálmán irodalomtörténeti munkássága értékét. A magántanárság mellett más tudományos elismerésben is volt része. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1926-ban rendes tagjává, az MTA Irodalomtörténeti Bizottsága 1931-ben meghívott tagjává, a Szent István Akadémia nyelvtudományi és szépirodalmi osztálya 1934-ben rendes tagjává választotta. 1938-ban a tanári állása mellett a Főszékesegyházi Könyvtár könyvtárosa lett. Ettől az időtől kezdve egyre többet és rendszeresen foglalkozott Kalocsa és a környék történetének kutatásával. Kutatásainak nagy része jegyzetek és cédulázott adatok formájában maradt fenn. Helytörténeti kutatásaiból csak kisebb publikációk, de azok szép számban, jelentek meg különböző kalocsai lapokban. 1960. november végén megbetegedett, a bajai kórházba került, ahol néhány nap múlva meghalt. Halála után irodalmi hagyatékát, irodalomtörténeti, helytörténeti kutatásainak cédula- és jegyzetanyagát Kalocsa Város Tanácsa megvásárolta és a Nagy Lajos Könyvtárban helyezte el. A Malom utca Széchenyi úttól keletre eső részét 1986. nov. 10-én Timár Kálmánról nevezték el. - Művei: 1. Premontrei kódexek. Kalocsa, 1924. (Pannónia 1.) 2. A moldvai husziták és a csángók magyar miséje. Kalocsa, 1931. (Pannónia 2.) 3. Legrégibb bibliafordításunk eredete. Kalocsa, 1931. (Pannónia 3.) 4. Legrégibb magyar bibliánk naptára és helyesírása. Kalocsa, 1931. (Pannónia 4.) 5. Rosty Kálmán élete és műfordításai. Születésének százados évfordulóján. Kalocsa, 1932. (Pannónia 5.) 6. Rosty Kálmán összes költeményei. Sajtó alá rend. - -. Kalocsa, 1932. 7. Árpád-házi boldog Margit legendája. Kalocsa, 1934. (Pannónia 6.) 8. A breviáriumi Margit-legendák. Kalocsa, 1934. (Pannónia 7.) 9. A szegedi premontrei apácák magyar nyelvemlékei. Szeged, 1935. 10. Dunántúli magyar kódexek sorsa. Pécs, 1936. 11. Az önképzőkör mai feladatai. Kalocsa, 1937. (Klny. a Kalocsai Róm. kath. Tanítóképző Intézet 1936-37. évi értesítőjéből.) 12. Az érsekújvári Kir. kath. Tanítóképző Intézet története. In: Kalocsai Róm. kath. Tanítóképző Intézet értesítője. 1937-38. Kalocsa, 1938. - Helyismereti vonatkozású tanulmányai: 1. Az 1838-as nagy árvíz. In: Kalocsai Újság (továbbiakban: KÚ) 1938. 05. 21. 2. p. 2. 1848 két nyomdászhőse. In: Kalocsa és Járása (továbbiakban: KJ) 1948. 02. 28. 1. p. 3. Az 1941-es népszámlálás. In: KÚ 1943. 10. 09. 2. p. 4. Alsómégy a középkorban. Az egykori Sármégy. In: KÚ 1936. 10. 31. 2. p. 5. Baja egyházi élete a törökvilág idején. In: Kalocsai Néplap (továbbiakban: KN) 6. Bátya a középkorban. In: KÚ 1937. 05. 29. 2. p. 7. Bényi István, Kecel magyarosítója. In: KN 1939. 10. 07. 2. p. 8. Bogyiszló a kuruc világban. In: KÚ 1938. 01. 29. 2. p. 9. Bojár puszta a középkorban. In: KÚ 1941. 05. 24. 2-3. p. 10. Bödbakod a középkorban. In: KÚ 1939. 06. 10. 2. p. 11. Csertő alapítása. (IV. Béla adománylevelének magyar fordítása.) In: KN 10. 21. 2. p. 12. Dobos Sándor törvényszéki bíró, 48-as honvédszázados. In: Kalocsai Népszava (továbbiakban: KNSz) 1948. 03. 31. 4. p. 13. Dunapataj középkori templomai. In: KÚ 1940. 03. 22. 2. p. 14. Dunaszentbenedek 200 év előtt. In: KÚ 1938. 10. 29. 2. p. 15. Dunaszentbenedek és környéke a kurucvilág után. In: KÚ 1941. 12. 24. 2-3. p. 16. Dusnok község neve. In: KN 1938. 04. 13. 3-4. p. 17. A dusnoki nagy tűz 1800-ban. In: KÚ 1936. 11. 21. 2. p. 18. Egyházi építkezés a Sárközben 1760 és 1770 között. In: KN 1939. 10. 14. 2. p. 19. Érsekcsanád neve. In: KÚ 1938. 04. 15. 4. p. 20. Fajszi határjárás 200 év előtt. In: KÚ 1937. 12. 11. 2. p. 21. A félévszázados Kalocsai Néplap. In: KN 1926. 04. 02. 2-4. p. 22. Foktő a kurucvilág után. In: KÚ 1941. 10. 31. 2-3. p. 23. Foktői 48-as szabadsághősök. In: KNSz 1948. 03. 24. 4. p. 24. A foktői zöldség vándorútja 1792-ben. In: KÚ 1937. 07. 03. 2. p. 25. Foktövi János és Mihály. In: KN 1911. 11. 25. 1-2. p. 26. Géderlak 200 év előtt. In: KÚ 1937. 10. 23. 2. p. 27. Gróf Csáky Miklós. In: KN 1940. 01. 05. 2. p. 28. Gróf Klobusiczky Ferenc kalocsai pásztorlevele. In: KN 1940. 02. 02. 2. p. 29. Hajós fénykorából. In: KÚ 1940. 02. 02. 2. p. 30. Hajós község régi pecsétje. In: KÚ 1937. 07. 24. 2. p. 31. A hajósi kegyszobor története. In: KN 1937. 03. 26. 3. p. 32. Híres kalocsai emberek. In: KNSz 1947. 10. 08. 2. p. 33. Hol halt meg Klauzál Gábor? In: KN 1928. 05. 26. 10-11. p. 34. Hollmayer Ferenc. In: KNSz 1948. 02. 25. 4. p. 35. Ínség és árvíz 1947-ben. In: KN 1941. 04. 19. 2. p., 04. 26. 2. p. 36. Járásunk református egyházai. In: KÚ 1937. 03. 20. 2. p. 37. Kalocsa, a gyöngyvidék. Szelidi-tó a törökök gyógyfürdője. In: KN 1941. 01. 04. 4. p. 38. Kalocsa a kurucvilág után. In: KN 1941. 10. 04. 2. p. 39. Kalocsa százhúsz év előtt. In: KÚ 1937. 08. 07. 2. p. 40. Kalocsa város neve. In: KN 1934. 03. 30.  3. p. 41. Kalocsai céhzászlók. In: KÚ 1943. 05. 22. 2. p. 42. Kalocsai diák volt Magyar László Afrika-kutató. In: KÚ 1938. 02. 19. 2. p. 43. A kalocsai egyházmegye iskolái és tanítói 1748-ban. In: KN 1942. 04. 11. 2. p., 04. 18. 2. p., 09. 09. 2. p. 44. A kalocsai főegyházmegye 1735-ben. In: KN 1941. 12. 24. 6-7. p. 45. A kalocsai paprika múltja. In: 1937. 09. 25. 2. p. 46. A kalocsai pingálás. In: KN 1937. 03. 26. 2. p. 47. Képek Kalocsa múltjából. In: KN 1911. 21. 24. Mell. I-III. p. 48. Képek Kalocsa múltjából. (A papság az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején.) In: KN 1912. 04. 06. Mell. I-II. p. 49. Két kalocsai diák Kmety György táborában. In: Kalocsa és Vidéke 1948. 05. 08. 8. p. 50. Kossuth Lajos és Malatin Antal. In: KJ 1948. 01. 31. 4. p. 51. Körme puszta múltja. In: KÚ 1936. 12. 24. 3. p. 52. Létezett-e a szentfülöpi apátság? In: KN 1943. 09. 11. 2. p. 53. Liszt Ferenc és Kalocsa. Adatok Kalocsa zenetörténetéhez. In: Kalocsai Róm. kath. Tanítóképző Intézet értesítője. 1935-36. Kalocsa, 1936. Klny. is. 54. Miske a kurucvilág után. In: KÚ 1941. 01. 11. 2. p. 55. Miske és az árvíz. In: KÚ 1941. 04. 11. 2. p. 56. Nádudvar 200 év előtt. In: KÚ 1940. 12. 21. 2. p. 57. A nagy árvíz 1838-ban. In: KÚ 1941. 03. 22. 2. p. 58. Nagy-Sándor József aradi vértanú. In: KNSz 1947. 08. 13. 2. p. 59. Negyvennyolcas honvédeink emlékezete. In: KNSz 1948. 03. 10. 3. p. 60. Nemesnádudvar mint Hajós fiókegyháza. In: KÚ 1940. 03. 15. 2. p. 61. P. Rosty Kálmán 48-as tűzmester. In: KNSz 1948. 04. 14. 2. p. 62. P. Tóth Mike, a nemzetőr. In: KNSz 1948. 03. 03. 2. p. 63. Palma Károly százados évfordulója. In: KN 1935. 07. 06. 1-2. p. 64. A Palma-család jezsuita tagjai. In: KN 1935. 07. 27. 2. p. 65. Patacsics Gábor és Nádudvar. In: KN 1940. 12. 21. 4. p. 66. Patacsics Gábor bajai kastélya. In: KN 1940. 01. 21. 2. p. 67. Sárköz első országgyűlési képviselői. In: KNSz 1947. 05. 28. 2. p. 68. Sárköz népessége 1752-ben. In: KN 1941. 01. 25. 4. p., 02. 01. 4. p. 69. Sárközi öreg honvédek sorsa In: KJ 1948. 03. 06. 4. p., 03. 13. 4. p. 70. Simig Rezső, a podhoringi hős. In: KJ 1948. 03. 27. 4. p. 71. Szakmár középkori temploma. In: KÚ 1937. 11. 13. 2. p. 72. Százados évfordulók Kalocsán. In: KÚ 1942. 04. 18. 2. p. 73. A szekszárdi apátság sárközi birtokai. In: KÚ 1937. 02. 13. 2. p. 74. Szelidi-tó, a Sárköz gyógyfürdője. In: KÚ 1941. 07. 12. 2-3. p. 75. Uszód a török világban. In: KÚ 1939. 04. 22. 2-3. p. 76. Uszód zivataros századai. In: KÚ 1941. 01. 18. 2. p. 77. Ünneprontás Miskén 1748-ban. In: KÚ 1942. 04. 03. 2-3. p. 78. Varajt története. In KÚ 1939. 04. 07. 2-3. p. 79. Vidacs János, a márciusi ifjúság tagja. In: KNSz 1948. 03. 10. 3. p.