Munkásmozgalmi emlékmű

Munkásmozgalmi (szovjet katonai) emlékmű. A munkásmozgalomban részt vett kalocsaiak és az 1919-es Duna menti ellenforradalomban a Tanácsköztársaság oldalán elesett személyek egy részének emlékműve a ravatalozó mellett található. Az emlékmű három téglatest alakú műkő tömbből áll. Az élére állított 300 cm magas tömbhöz balról egy 200 cm magas, jobbról egy 150 cm magas tömb csatlakozik. A két szélső tömbön egy-egy márványtábla található. A kisebbik tömbön lévő tábla szövege:

„itt nyugszanak íme sorba lent,

                                                               a hű parancsteljesítők.

                                                               mint a néma, hű jóakarat…

                                                               sírjukat őrizze kegyelet,

                                                               emléküket az idők

                                                                                              fodor józsef

városi tanács  v. b. 1970.”

A nagyobbik tömbön lévő táblán 14 személy neve található, akik 1919-1988 között hunytak el, és jelentős szerepet játszottak Kalocsa munkásmozgalmában, vagy a város vezetésében: CSUPÓ IMRE 1875-1919, FARKAS LAJOS 1885-1919, GAUDÉNYI LAJOS 1872-1943, KISS FERENC 1907-1944, KRISTON FERENC 1915-1969, VARGA FERENC 1921-1971, MOHÓ JÓZSEF 1900-1972, GERI JÓZSEF 1902-1976, VÉGVÁRI ISTVÁN 1923-1980, DR. KREMNICZKY BÉLA 1935-1987, ANTAL MIHÁLY 1930-1988, VÖRÖS JÁNOS 1909-1988, RUZSINKÓ MIHÁLY 1909-1987, FARKAS LÁSZLÓ 1930-1984. Utolsó nyughelyük az emlékmű melletti egyforma sírokban, illetve az emlékművel szemben lévő kolumbáriumban van. Az emlékműtől balra négy sír található. Egy egyes sír (Mohó József) és közös sírkeretben hármas sír (Kiss Ferenc fiával és feleségével, Csupó Imre, Farkas Lajos). Az emlékműtől balra található Gaudényi Lajos sírja. Az emlékmű és a két kolumbárium közötti területnek a temető bejárat felöli oldalán lévő öt sírban nyugszik Antal Mihály, Kriston Ferenc, Végvári István, Farkas László és Vörös János. - A két, egyenként öt urnahelyet tartalmazó kolumbárium közül az öt sír végén lévőben, a három középsőben dr. Kremniczky Béla, Ruzsinkó Mihály és Geri József hamvai nyugszanak. A két szélső urnahelyen eredetileg voltak urnák, de később máshol helyezték el a hamvakat, így a két urnahely jelenleg üres. A másik kolumbárium urnahelyei is üresek. - Gaudényi Lajos sírja mellett két szovjet katona síremléke található. Kb. 150 cm magas vörös márványtábla Igor Alekszandrovics Marapulec emlékét őrzi. Az emlékmű egyik oldalán СЫНУ / ΜΑΜΑ / MARAPULEC / IGOR ALAXANDROVICS / HŐSI HALÁLT HALT / 1945. III. 20., a hátoldalon hasonló tartalmú szöveg cirill betűs változata olvasható. A másik emlékmű kb. 180 cm világos műkő obeliszk kettétört állapotban Pavel Viktorovics Dimovszkij kapitány emlékét őrzi, a név és a rendfokozat cirill betűs. Az emlékmű és a sírok állapota: Az emlékmű és a sírok jó állapotban vannak, a sírok gondozottak. Farkas László fejfáját utólag nagyobb méretűre cserélték. Az urnákat tartalmazó kolumbárium egyik sarka megsüllyedt. Dimovszkij kapitány kettétört emlékművének nagyobbik darabja, feliratával a föld felé fordítva a földön fekszik. Helyreállítása indokolt. Védett sírok Az emlékmű és a sírok helye: XXI. parcella. A parcella helyszínrajza szerint külön számozásuk van az itt lévő síroknak: Antal Mihály: 1. Gaudényi Lajostól Mohó Józsefig 2-6. Kriston Ferenctől Vörös Jánosig 7-10.

A munkásmozgalmi sírhelyen nyugvó jeles személyek:

Csupó Imre (Kalocsa, 1885. — Kalocsa, 1919. jún. 20.) cipész kisiparos, kisbirtokos. Jó módú családból származott, kalocsai mértékkel mérve maga is jómódúnak számított. Özvegye az 1920-as évek elején több ízben rajta volt a 60 fős kalocsai virilistán. Az 1. világháború idején bevonult. Az orosz fronton 1916. jún. 4-én, a Bruszilov-offenzíva kezdetén hadifogságba esett. Többszöri sikertelen szökési kísérlet után 1917. nov. 27-én megszökött a hadifogságból és hétnapi gyaloglás után, december 2-án elérte a magyar állásokat. A háború befejezése után visszatért Kalocsára. Feltehetően hadifogsága idején ismerkedett meg a baloldali eszmékkel. Baloldalisága megmutatkozott 1918 őszén, amikor jelentős szerepet játszott az 1918. nov. 1-én kikiáltott kalocsai Nemzeti Tanács megalakításában, amelynek tagja volt. Alapító tagja volt a mai Petőfi Sándor utca 44. sz. alatt, a Gaudényi-féle vendéglőben 1918. nov. 26-án megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja kalocsai szervezetének. Aktívan részt vett a város politikai életében. A Tanácsköztársaság kikiáltása után, az 1919. márc. 28-án megalakult háromtagú direktórium tagja lett. 1919. jún. 19-én kitört a Kalocsa környéki ellenforradalom. Másnap a fegyveres felkelés elérte Kalocsát. Fegyveres ellenforradalmárok a városházán elfogták Csupó Imrét és az udvaron agyonlőtték. Emlékére 1945 májusában az akkori Horthy Miklós utcát (ma Városház utca és Grősz József utca) Csupó Imréről nevezték el. A Csupó Imre utca nevét 1993. jún. 1-én változtatta meg a képviselőtestület.

Farkas Lajos (? 1885 – Kalocsa, 1919. jún. 20.) A KMP megbízásából 1918 végén került Kalocsára, majd a nov. 26-án megalakult kalocsai kommunista pártszervezet titkára lett. A Duna menti ellenforradalom idején a kalocsai vasútállomás védelméért folytatott fegyveres harcban esett el.

Gaudényi Lajos (Kalocsa, 1872 – Tolna, Tolna m. 1943. okt. 21.) vendéglős, a Kommunisták Magyarországi Pártja kalocsai szervezetének egyik alapító tagja. Tanult szakmája bádogos volt, a szakszervezeten keresztül került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Később vendéglőt nyitott a mai Petőfi Sándor utca 44. sz. alatti házban. Az 1918. nov. 1-én megalakult kalocsai Nemzeti Tanács tagjává választották. Vendéglőjében, amely továbbiakban a párt székháza lett, alakult meg 1918. nov. 26-án a kommunista párt kalocsai szervezete 15-20 taggal, amelynek elnöke lett. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a kalocsai forradalmi törvényszék vádbiztosává választották. Részt vett a város közéletében, gyűléseket tartott, cikkei jelentek meg a Kalocsai Néplapban (1919. jún. 28. - júl. 26. között: Proletár). A Tanácsköztársaság bukása után egy ideig bujdosott, de elfogták. 12 év fegyházbüntetésre ítélték, amiből 8 évet letöltött. Szabadulása után Tolnára költözött. Bár kapcsolatban állt a KMP-vel, de jelentősebb mozgalmi tevékenységet nem folytatott, mivel rendőrségi megfigyelés alatt állt. Az Árpád fejedelem utca 1978. okt. 6. és 1993. júl. 1. között Gaudényi Lajos nevét viselte.

Kriston Ferenc (Bp. 1915. szept. 29. – Kalocsa, 1969. ápr. 5.) Kalocsa ny. tanácselnöke. Eredeti foglalkozása sütőipari munkás volt. Pártmegbízatással került a közigazgatásba. Először Kecskeméten volt járási tanácselnök-helyettes, majd 1959-ben a kalocsai városi tanács elnöke lett. Jelentős szerepe volt, hogy az ötvenes években fejlődésében megrekedt város ismét a fejlődés útjára lépett. A hatvanas évek elején, a vidéki ipartelepítési tendenciákat kihasználva elérte, hogy Kalocsára több országos nagyvállalat telepítette üzemét, illetve a megyei kezelésben lévő kalocsai üzemek jelentős fejlődésen menjenek keresztül. Korszerűsítette a város rendkívül elmaradott infrastruktúráját. Kiépült az egészséges ivóvíz-hálózat, útfelújítások, járdák kilométerei készültek, felépült két betonhíd, a 300 ágyas tüdőkórház, új épületbe költözött a könyvtár. Új iskolaépület építése kezdődött a kertvárosban és megkezdték a Széchenyi lakótelep építését. Nyugdíjazásakor, halála előtti évben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.