Kollányi család síremléke
Kollányi család síremléke.
A Kollányi család tagjainak, köztük Kollányi Ödön polgári iskolai igazgató
nyughelye. Kollányi Ödön (Komáromszentpéter, Komárom m. 1874. júl. 9. –
Kalocsa, 1957. jan. 15.) polgári iskolai tanár, ny. igazgató. Iskolai tanulmányait
1886 és 1898 között Komáromban, Modorban (ma Szlovákiában Modra) és Budapesten
végezte. Tanulmányai befejezése után, 1898-99-ben a törökszentmiklósi áll.
polgári iskolában tanított. 1899-ben a tapolcai áll. polgári fiúiskola tanítója
lett. Tapolcán bekapcsolódott a város szellemi életébe. Oktatói munkája mellett
rendszeresen közölte cikkeit a Tapolcza
és Vidéke című újság, majd 1903-ban felelős szerkesztője lett Tapolca leghosszabb
életű hetilapjának a Tapolczai Lapok-nak.
1904-ben iskolai elfoglaltsága miatt megvált a lap szerkesztésétől, de cikkei
továbbra is megjelentek a lapban. 1905-ben Győrbe, 1908-ban Pozsonyba
helyezték, ahol szintén polgári iskolában tanított. 1912-ben visszatért Tapolcára
az áll. polgári fiúiskola igazgatójának. Munkásságát ott folytatta, ahol
1905-ben abbahagyta. Példaszerű volt iskolavezetési módszere, több pedagógiai
újítást kezdeményezett és vezetett be eredményesen. 1915-ben jelentette meg a Segédkönyv a fogalmazás tanításához.
című tankönyvét. Nagy gonddal szerkesztette az iskola évente kiadott értesítőit,
amelyek 1912/13-as és 1913/14-es kötetében megírta az iskola negyven éves történetét.
Az első világháborúban 16 hónapig népfelkelőként szolgált. Tapolcán
helytörténeti kutatásokkal is foglalkozott, amik közül kiemelkedik a kapolcsi
takácscéh középkori történetének feldolgozása. Kalocsán 1916-ban hozták létre
az állami polgári fiúiskolát, amelynek igazgatójává 1917 nyarán Kollányi Ödönt
nevezték ki. A háborús évek, és a forradalmak viszontagságait nehezítette, hogy
az iskolának kb. tíz évig nem volt önálló épülete. Kölcsönkapott, bérelt
épületekben folyt a tanítás. Az 1924. márc. 26-án megkezdett új iskolaépület
átadása 1926. júl. 24-én történt meg (az épület ma rendelőintézet). Kollányi
Ödön a tapolcaihoz hasonló intenzitással kapcsolódott be Kalocsa szellemi életébe.
Tagja lett Kalocsa Népművelési Bizottságának és több helyi szakmai
bizottságnak, egyesületnek. Az idők során kb. 20 szakmai és egyéb folyóiratokban
jelentek meg cikkei. 1939. júl. 31-én nyugdíjba vonult, de a 2. világháború
alatt, a katonai behívások miatt megfogyatkozott tantestületű tanítóképzőben
meghívott óraadó tanárként tanított. Aktív korszakának végén és nyugdíjazása
után a kalocsai és a környékbeli iskolák történetét kutatta. E tárgyú
dolgozatai (16) a Kalocsai Néplap és
a Kalocsai Újság hasábjain jelentek
meg. 1946-tól visszavonult a közélettől családja körébe. 83 éves korában
agyvérzésben halt meg. A sír állapota: Kb.
„kedveseim, ha lelkem elszáll,
értem könnyet ne
SÍRJATOK;
- s ha SZÍVETEK
sebei fájnak,
enyhülésért imádkozom”
Gondozott sír. A
sír helye: XXI. parcella 10.