Kálvária

Kálvária. Eredetileg a kórház helyén épült a 18. század első felében, a város 1772-ben készült térképén már feltüntették. Klobusiczky Ferenc érsek 1827-ben mellé építtette a 10 személyes aggok házát és a kálvária-kápolnát. Az aggok háza kibővítésével nyílt meg 1868-ban a kórház, amit Zichy Gyula érsek az 1920-as évek elején korszerű, a korszak színvonalának megfelelő kórházzá kívánt átalakítani. A tervezett új kórházépületet csak a kálvária áthelyezésével lehetett felépíteni, ezért elhatározták a kálvária áthelyezését a temetőbe. A kalocsai városi tanács, amely anyagilag támogatta a kórházépítést 1924. aug. 21-én pályázatot írt ki az áthelyezési munkákra. A kálvária áthelyezésére 1924 őszén - 1925 tavaszán került sor. A temetőben felállított kálváriát 1925. ápr. 7-én szentelték fel. A kálvária állapota: A kálvária stációi a temető Béke utcai mellékkapujánál kezdődnek és a főpapi kriptáig tartanak. A stációk domborműveit téglából falazott fordított U alaprajzú, kb. 270 cm párkánymagasságú, bádogtetővel fedett építmények tartják. A sima oldalukkal befelé néző építményeken kb. 120 cm magasan lévő 90 cm magasságú falfülkékben találhatók a domborművek, amelyeket vasrácsok védenek. Négy stáció vasrácsa hiányzik. A stációk végén, a főpapi kripta földdel borított, kb. 200 cm magas tetején három korpuszos kőkereszt áll. A középső, kb. 450-500 cm magas kereszt korpusza csonka. A kereszt két oldalán egy-egy nagyjából ember nagyságú 150-160 cm magas imádkozó, előtte féltérden imádkozó, kőből faragott nőalak található. A két szélső kereszt kb. 330 cm magas. A stációk domborműveit tartó építmények és a keresztek restaurálásra szorulnak. A kálvária területe, különösen a Béke utcai kerítés közelében gondozásra szorul. A kálvária helye: XXII. parcella és a temető észak-északkeleti kerítése (egykori ÉKÜ telep) közötti terület.