Jezsuita sírkert és sírbolt

Jezsuita sírkert és sírbolt. A kalocsai jezsuita rendház tagjai nyugszanak a sírokban. A sírkertet öntöttvas kerítéssel ellátott kőkeret övezi. A kőkeret jobb sarkában a CSICSÁKY vésett felirat olvasható. A terület közepén található a 3 kőlappal lefedett sírbolt. A kőlapokon 2-2 nagyméretű vaskarika található, melyek segítségével emelhetők fel a kőlapok. A középső kőlapon egy fémből készült Krisztus korpusz is található. A sírbolt mögött áll a kb. 3,5 méter magas Pieta kereszttel. A szoborkompozíció alkotója ismeretlen. A Pieta talapzatán az alábbi vers olvasható: „Hogyha eljő test-halálom / Lábaidnál itt találom / Szűz a békés porladást / Szent Fiadnál hét keserved / Nyer nékem az égben enyhet / S majd dicső feltámadást!” A sírkertben 21 sírhely található, melyeket öntöttvasból készült feszületek jelölnek. A feszületeken szintén találhatók Krisztus korpuszok és alattuk fémtáblák az elhunytak neveivel A sírhelyek a kerítés mentén három oldalon vannak elhelyezve. Egy-egy sírhelyen három elhunyt nyugszik, kivéve az utolsó négy sírhelyet, ahol csak két elhunyt található. Az egy-egy sírhely három elhunytja közül általában kettő a 20. században egy pedig a 19. század második felében hunyt el. Az elhunytak nevei és elhalálozásuk időpontja német helyesírással vannak feltüntetve. A sírkerten nyugvó személyek:

1. sírhely:          Alexand. Petticher + 30. VII. 1921.  (Petticher Sándor)

                          Alois Weisbacher + 2. I. 1903.           (Weisbacher Alajos)

                          Jos. Pierling + 29. XII. 1860.             (Pierling József)

2. sírhely:          Franc. Riesz + 5. X. 1922.                 (Riesz Ferenc)

                          Joan. Schreiber + 10. III. 1903.         (Schreiber János)

                          Mich. Liptay + 16. XII. 1864.             (Liptay Mihály)

3. sírhely:          Steph. Kulcsár + 3. XII. 1925.           (Kulcsár István)

                          Col. Rosty + 15. II. 1905.                   (Rosty Kálmán)

                          Carl Litomirski + 23. XII. 1867.        (Litomirski Károly)

4. sírhely:          Joan. Kostalik + 1. IV. 1927.             (Kostalik János)

                          Jos. Tschandl + 24. XII. 1907.           (Tschandl József)

                          Alois Hengl + 19. III. 1869.               (Hengl Alajos)

5. sírhely:          Jul. Fényi + 21. XII. 1927.                 (Fényi Gyula)

                          Ant. Strobl + 28. V. 1908.                  (Strobl Antal)

                          Barthol. Mayr + 23. II. 1972.             (Mayr Bartholomeus)

6. sírhely:          Jos. Lagger + 30. III. 1928.               (Lagger József)

                          Mich. Tenk + 7. VII. 1908.                 (Tenk Mihály)

                          Joan. Bernhofer + 19. III. 1872.        (Bernhofer János)

7. sírhely:          Joan. Roznovszky + 14. II. 1929.       (Roznovszky János)

                          Joan. Pichler + 8. VIII. 1908.                        (Pichler János)

                          Simon Schien + 20. IX. 1872.            (Schien Simon)

8. sírhely:          Mich. Tóth + 3. X. 1932.                    (Tóth Mike)

                          Car. Wilhelm + 21. VIII. 1909.          (Wilhelm Károly)

                          Franc. Bellus + 15. VIII. 1873.          (Bellus Ferenc)

9. sírhely:          Franc. Speiser + 7. I. 1933.               (Speiser Ferenc)

                          Joan. Damian + 24. I. 1910.              (Damián János)

                          Ant. Ritschel + 15. XI. 1873.              (Ritschel Antal)

        10. sírhely:        Adam Schmidt nat. 16. VIII. 1867. + 1. VII. 1938. (Schmidt Ádám)

                          Ladisl. Molnár + 18. II. 1910.            (Molnár László)

                          Joan. Ularik + 18. III. 1881.              (Ularik János)

11. sírhely:        Lud. Misik nat. 2. IX. 1866. + 28. X. 1938. (Misik Lajos)

                          Ign. Bányik + 15. II. 1911.                 (Bányik Ignác)

                          Andr. Hufnagel + 18. X. 1887.          (Hufnagel András)

12. sírhely:         Steph. Komarik nat. 23. XII. 1855. + 25. III. 1940. (Komárik István)

                          Matthias Gruber + 21. III. 1912.       (Gruber Mátyás)

                          Joan. Nassivera + 6. I. 1890.             (Nassivera János)

13. sírhely:        Steph. Laczkó nat. 28. X. 1885. + 4. VII. 1940. (Laczkó István)

                          Joan. Koknya + 15. VI. 1912.                        (Koknya János)

                          Alexand. Stára + 2. IV. 1891.            (Stára Sándor)

14. sírhely:        Ign. Gergely nat. 20. XI. 1869. + 29. III. 1942. (Gergely Ignác)

                          Carol Dunst + 27. XII. 1912.             (Dunst Károly)

                          Leand. Stingl + 14. XII. 1891.            (Stingl Leandro)

15. sírhely:        Ladisl. Gálffy nat. 28. VI. 1887. + 11. VIII. 1949. (Gálffy László)

                          Ladisl. Suta + 12. X. 1916.                (Suta László)

                          Jos. Weinert + 7. VIII. 1892.              (Weinert József)

 16. sírhely:        Steph. Ambrus nat. 12. I. 1884. + 25. XI. 1949. (Ambrus István)

                          Andr. Buncsák + 27. IV. 1917.          (Buncsák András)

                          Ern. Németh + 5. III. 1894.                (Németh Ernő)

17. sírhely:        Ferd. Pozsárkó nat. 18. II. 1906. + 27. VII. 1954. (Pozsárkó

                                                                                     Ferdinánd)

                          Jos. Igert + 12. I. 1918.                      (Igert József)

                          Jos. Kantioler + 31. I. 1895.              (Kantioler József)

18. sírhely:        Lud. Kristofits + 4. XI. 1918.             (Kristofits Lajos)

                          Athan. Bosizio + 5. II. 1896.              (Bosizio Athanáz)

19. sírhely:        Adam Hujjon + 28. I. 1919.               (Hujjon Ádám)

                          Alexand. Weninger + 21. XI. 1896.    (Weninger Sándor)

20. sírhely:        Paul Paesler + 28. VI. 1920.             (Paesler Pál)

                          Franc. Kindermann + 13. I. 1898.     (Kindermann Ferenc)

21. sírhely:        Gulielm Groeger + 8. V. 1921.          (Groeger Vilmos)

                          Jos. Prassnegg + 13. V. 1899.           (Prassnegg József)

A sírkertben nyugvó jeles személyek:

Bányik Ignác (Kalocsa, 1850. ápr. 18. – Kalocsa, 1911. febr. 15.) jezsuita tanár, író. A gimnáziumot és a szemináriumot Kalocsán végezte. A szeminárium elvégzése után néhány évig a kalocsai gimnáziumban tanárkodott. Teológiai tanulmányait Lövenben végezte, utána Kalksburgban, majd Kalocsán lett tanár a papnevelő intézetben. Élete java részét a katedrán töltötte, a klasszika-filológia tanára volt 25 éven keresztül. Közben négy évig a jezsuita rendtartomány titkára is volt Bécsben, majd egy évig Nagyszombatban lelkipásztorkodott. Cikkei és hitbuzgalmi költeményei a Jézus Szent Szíve Hírnökében jelentek meg. - Munkái: 1. A barátkozás. (Olaszból ford. ifjúsági olvasmány) Kalocsa, 1882. 2. Katholikus oktató és imádságos könyv egészségesek és betegek használatára. (Németből ford.) Kalocsa, 1884. (A könyv hét kiadásából több mint 30 ezer példány fogyott el.) 3. Jézus édes szíve, vagyis; Jézus szentséges szíve tiszteletének története, mivolta s áldásai. Kalocsa, 1888. 4. Kostka Sz. Szaniszló, az ifjúság pártfogója. Írta Arndt Ágoston. Ford. Kalocsa, 1893.

Fényi Gyula, Finck István (Sopron, Sopron m. 1845. jan. 8. – Kalocsa, 1927. dec. 21.) csillagász, jezsuita tanár, az MTA lev. tagja (1916). Édesapja, Finck Ignác régi soproni kereskedőcsalád tagja, édesanyja a kismartoni származású Binder Anna Mária volt. Idős szülei tizenegyedik gyermekeként született, keresztségben az István nevet kapta, amit a jezsuita rendbe való belépésekor Gyula névre cserélt fel. Szülei korai halála után (édesapját 8, édesanyját 12 éves korában veszítette el) nevelői a soproni bencés gimnáziumba íratták be, ahol 1864-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. Érettségi után súlyos szövődménnyel járó tüdőgyulladás támadta meg, az orvosok már lemondtak róla. Állapota váratlanul jobbra fordult és meggyógyult. Még ez év szeptemberében Kalksburgban belépett a jezsuita rendbe. Elhatározásában, valószínűleg, a váratlan gyógyulása is közrejátszott. Tanulmányait a nagyszombati rendházban kezdte meg, ahol komoly matematikai és fizikai képzést kapott. 1871-ben a kalocsai gimnáziumba került tanítani, ahol három tanéven át matematikát, kémiát, természetrajzot tanított és meteorológiai megfigyelésekkel foglalkozott. Első kalocsai tartózkodása idején vette fel a Fényi nevet. 1874 és 1878 között az innsbrucki egyetem teológiai fakultásának hallgatója volt, de közben matematikai és fizikai előadásokat is hallgatott. 1877. júl. 31-én szentelték pappá. Egyetemi tanulmányainak befejezése után visszakerült Kalocsára, ahol folytatta tanári működését. A kalocsai gimnáziumban Haynald Lajos érsek 1878-ban csillagvizsgálót (Haynald Obszervatórium) alapított. Braun Károly, az obszervatórium igazgatója mellé 1880-ban Fényit kinevezték munkatársnak. 1882-ben Pozsonyba helyezték, ahol matematikát tanított. 1885-ben került vissza Kalocsára és átvette az obszervatórium vezetését. (Nagyfokú hallásromlása miatt felmentették a tanárkodás alól.) Fényi Gyula munkássága kettős volt. Részben folytatta a már másfél évtizede folyó meteorológiai megfigyeléseket, illetve csillagászati megfigyelésekkel foglalkozott. Elődjével, Braun Károllyal ellentétben, aki fölkészült csillagász volt, Fényi nem rendelkezett csillagászati előképzettséggel, csak természettudományos érdeklődéssel, mégis, obszervatórium-igazgatói kinevezése után a csillagvizsgáló tudományos tevékenységében minőségi változás történt. A vidéki kisváros gimnáziumának csillagvizsgálója világhírűvé vált. Meteorológiai munkássága során fejlesztette az obszervatórium műszereit, két új műszert is konstruált. A Jordán-Fényi féle műszer a napfényes órák mérésére, a Fényi féle viharjelző pedig a zivatarokban történő elektromos kisülések (villámok) automatikus regisztrálására szolgált. Csillagászati tevékenységének középpontjában a Nap-fizika állt. Harmincegy éven keresztül rendszeresen figyelte és értékelte a protuberanciákat. Tevékenységéről a Magyar Tudományos Akadémián rendszeresen beszámolt. 1907-ben elméletet állított fel a nemrég felfedezett sztratoszféra kialakulásáról. Nap-fizikai kutatásai mellett rendszeresen folytatott üstökös megfigyeléseket is. 1913-ban meggyengült egészségi állapota miatt megvált az obszervatórium igazgatásától, de megfigyeléseit 1917-ig folytatta, akkor is csak elhatalmasodó szembaja miatt hagyta abba. Utóda, Angehrn Tivadar sokat tett Fényi Gyula munkásságának elismertetéséért. 1916-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1935. máj. 26-án Sopronban, a Szentlélek utca 2. sz. alatti szülőházán leleplezték emléktábláját, melyet Nesztyné Haich Erzsébet szobrászművész készített. Az emléktábla szövege:

"P. Fényi Gyula S. J.

Ebben a házban látta meg

1845. január 8-án

a napvilágot,

melynek világhírű kutatója lett."

1963 nov. 26-án az épülő új városnegyed, a Középsőkertek egyik utcáját Fényi Gyuláról nevezte el a kalocsai városi tanács. 1970 szeptemberében a csillagászati hét keretében avatták fel mellszobrát, Szabó Gábor szobrászművész alkotását Kalocsán az I. István Gimnázium előtti parkban. A Hold túlsó, a Földről nem látható oldalán krátert neveztek el Fényi Gyuláról. - Művei: 1. A nap protuberanciái 1886-ban. Kalocsa, 1888. (A Haynald-Obszervatórium Közleményei IV. füzet) 2. Meteorologische Beobachtungen angestelt am Haynald-Observatoriums in den Jahren 1886-1888. Kalocsa, 1891. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft V.) (magyarul is) 3. Protuberanzen beobachtet im Jahre 1887 am Haynald-Observatorium. Bp., 1892. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft VI.) (magyarul is) 4. Meteorologische Beobachtungen angestellt zu Boroma in Süd-Afrika von L. Menyhárt S. J. Kalocsa, 1896. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft VII.) 5. A Haynald-Obszervatórium alapítása, leírása, tevékenysége. Bp., 1896. Klny. a Katholikus Szemléből. 6. A Napon észlelt jelenségek természetének magyarázata. Bp., 1900. (Szent István Társulat Felolvasó Ülései. No. 36.) 7. Gewitter-Registrator. Construiert von P. Joh. Schreiber S. J. Kalocsa, 1901. 8. Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1888., 1889., 1890. am Haynald-Observatorium. Kalocsa, 1902. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft VIII.) 9. Meteorologische Beobachtungen angestellt von P. Ladislaus Menyhárt S. J. zu Baroma und Zumbo in Süd-Afrika in den Jahren 1893-1897. Kalocsa, 1905. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft IX.) 10. Die klimatologischen Verhältnisse von Boroma. In: Schinz, Hans: Plantae Menyharthianae. Wien, 1905. 12-23. p. 11. Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1891. 1892. von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1911. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft X.) 12. Die Periodicität der Protuberanzen nach Beobachtungen in Kalocsa in den Jahren 1886-1917. + 13. Protuberanzen in den Jahren 1893. 1894. 1895. beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. + 14. Protuberanzen in den Jahren 1896-1903 beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1923. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft XIII.) 15. Protuberanzen in den Jahren 1904-1910 beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1924. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft XIV.) 16. Protuberanzen in den Jahren 1911-1917 beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1924. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft XV.) 17. Maps of the solar prominences observed by Fr. Fényi S. J. in the course of the years 1896-1902. Ed. by Fr. M. Tibor S. J. Kalocsa, 1949. - Tanulmányai, dolgozatai kisebb cikkei az alábbi folyóiratokban jelentek meg: Akadémiai Értesítő (1895), Astronomische Nachrichten (Kiel, 1888-1923,  20 cikk), Astronomy et Astrophysics (később Astro-physical Journal) (1891-1907, 14 cikk), Comptes Rendus Hebdomadaires des Séances de l` Académia des Sciences (Párizs, 1889-1902, 12 cikk), Denkschriften der Kaiserlichen Akad. der Wissenschaften in Wien (1912), Az Időjárás (1897-1925, 32 cikk), Katolikus Szemle (1891-1898, 4 cikk), Matematikai Természettudományi Értesítő (1888-1922, 8 cikk), Memoria della Pontifica Accademia (1903), Memorie della Societá degli Spettroscopisti Italiana (Catania, 1887-1912, 33 cikk), Meteorologische Zeitschrift (Bécs, 1886-1926, 34 cikk), Phys. Zeitschrift (1910), Rivista di Physica (1901-1904, 6 cikk), Vierteljahrschrift der Astronomischer Gesellschaft (1898). A Kalocsai Néplapban magyarázó cikkei jelentek meg egy-egy szokatlan természeti jelenség kapcsán. - Helytörténeti vonatkozású cikkei: 1. A délibáb Kalocsán. In: Id. 1902/3. 115. p. 2. A Haynald-Obszervatórium alapítása. In: Katolikus Szemle 1895/2. 268-285. p. 3. A Haynald-Obszervatórium berendezése. In: Katolikus Szemle 1898/1. 62-88. p. 4. A Haynald-Obszervatórium működése. In: Katolikus Szemle 1898/5. 814-832. p. 5. Heves égiháború Kalocsán, 1896. máj. 2. In: Az Időjárás 1897/7. 215. p. 6. Igen heves zivatar Kalocsán (1913. szept. 18.) In: Időjárás 1913/11. 282. p. 7. Jégesőmérés Kalocsán. In: Időjárás 1906/8. 252-253. p. 8. Zivatar-tudósítás Kalocsáról (okt. 18.) In: Időjárás 1898/11. 350. p. 9. Zivatar-tudósítás Kalocsáról. In: Időjárás 1898/12. 374. p. 10. Zivatarok Kalocsán (júl. 1.) In: Időjárás 1899/7 237. p.

Komárik István (Nyitra, 1855. dec. 23. – Kalocsa, 1940. márc. 25.) jezsuita szerzetes tanár. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, felsőfokú tanulmányait Győrben, az innsbrucki és a budapesti egyetemen végezte. 1885-től (két év megszakítással) a kalocsai gimnázium tanára volt. Cikkei különböző folyóiratokban és a Kalocsai Néplapban jelentek meg. Életrajzot írt gr. Koháry Istvánról, Klobusiczky Péter kalocsai érsekről és a három kassai vértanúról. Rendszeresen jelentek meg tanulmányai a gimnázium értesítőiben: Hohenstaufi Frigyes abszolutizmusa a pápasággal és a polgári rend szabadságával szemben. 1887/88. A magyar jobbágyság az Árpádok korában 1890/91. Haynald Lajos emlékezete 1891/92. Hosszabb tanulmányt írt a kalocsai gimnázium történetéről: 1895/96. 1934/35.

Kostalik János (Bobró, Árva m. 1853. dec. 7. – Kalocsa, 1927. ápr. 1.) jezsuita szerzetes tanár. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán végezte. Egyetemi tanulmányai befejezése után 40 éven keresztül a kalocsai gimnázium tanára volt.

Molnár László (Pozsony, 1840. ápr. 16. – Kalocsa, 1910. febr. 18.) jezsuita szerzetes tanár. Két alkalommal tanított a kalocsai gimnáziumban. 1882-1885 között tanárként, 1905-1910 között a gimnázium igazgatójaként működött.

Rosty Kálmán (Rozsnyó, Gömör és Kishont m. 1832. júl. 1. – Kalocsa, 1905. febr. 15.) jezsuita tanár, költő. Szülei, Rosty Imre táblabíró, földbirtokos, ügyvéd és Marikovszky Emília evangélikusok voltak. Gimnáziumi tanulmányait a rozsnyói evangélikus gimnáziumban végezte. 1848 nyarán önkéntesként beállt a gömöri önkéntes tüzérségbe, ahol tűzmester lett. Egy vesztes csata után a tüzérség feloszlott, Rosty szülővárosába visszatérve a katolikus gimnáziumban logikát tanult. 1849 nyarán ismét katona lett a gömöri önkéntes honvédzászlóaljban. A világosi fegyverletétel után ismét katolikus gimnáziumban folytatta tanulmányait. A gimnázium elvégzése után, 1850-ben beiratkozott Eperjesen a jogakadémiára, ahol 1851. okt. 1-én sikeres vizsgát tett. Egy hónap múlva beiratkozott a pesti egyetem jogi karára. 1852 márciusa és decembere között joggyakorlatot folytatott, először Pesten, majd Rozsnyón és ismét Pesten. Családja régi barátja, Danielik János egri kanonok, a Religio és Nevelés szerkesztőjének inspirálására 1852. dec. 26-án katolizált és a következő év nyarán belépett a jezsuita rendbe. 1852-től 1853-ig az esztergomi szemináriumban teológiai tanulmányokat folytatott. Újoncéveit Nagyszombatban töltötte, majd 1855-1856 között Pozsonyban skolasztikus bölcseletet tanult. 1856-tól a kalksburgi jezsuita intézetben magyart tanított. Itt volt tanítványa Apponyi Albert. Kalksburgból visszatérve 1858-1860 között Pozsonyban befejezte filozófiai tanulmányait, majd az innsbrucki egyetemen három évig teológiát hallgatott. Közben, 1862. júl. 31-én Esztergomban szentelték pappá. Egyetemi tanulmányai befejezése után, 1863-ban Szatmárban a szeminárium tanfelügyelője, a zárdai nevelőintézet hitoktatója és templomi szónok lett. 1864-ben Pozsonyba került, ahol a jogakadémián magyart tanított. 1865 őszén került Kalocsára. A kollégiumban főfelügyelő és hitszónok lett. Kalocsai tanárkodása 1869-ben egy évre megszakadt, amikor a karintiai St. Andrä-ban, tanártársával, Tóth Mikével együtt, harmadik próbaévét töltötte. 1875 júliusában letette az állami tanári képesítő vizsgát magyar irodalomból és latin nyelvből. Utána a kalocsai gimnáziumban magyar irodalmat, latin nyelvet és történelmet tanított. 1886. szept. 24-én Szépirodalmi Kör néven önképzőkört szervezett, mely halála után, 1906-ban felvette nevét. 1887. máj. 5-én a Szent István Társulat újonnan alakuló tudományos és irodalmi osztályának tagja lett. Irodalommal 1853 óta foglalkozott. Vallásos költeményeket, elbeszéléseket és színműveket írt. Versei rendszeresen jelentek meg a Kalocsai Néplapban. Költészetére a 17. századi német Jacob Balde és a lengyel Macei Kazimierz Sarbiewski újlatin költők hatottak, akiknek több művét magyarra fordította. 1903 őszén, Kalocsán ünnepelték irodalmi munkásságának ötvenedik évfordulóját. Kalocsán egy utca őrizte nevét. 1927. dec. 30-től 1986. nov. 10-ig a mai Batthyány József utca neve Rosty köz volt. - Művei: 1. Június havi koszorka Jézus isten szíve tiszteletére. Kalocsa, 1877. 2. Pius-emlék szentséges atyánk félszázados püspök-ünnepére. Kalocsa, 1877. 3. Betlehemi királyfiú. Karácsonyheti áhítat. Kalocsa, 1879. 4. Mária lantja. 1-4. füzet. Kalocsa, 1879, 1885, 1887, 1888. 5. Manresai kalászat a magy. róm. kath. ifjúságnak szünidei emlékül ajánlva. Kalocsa, 1882. 6. A szent ács mester. Kalocsa, 1883. 7. A Mária-Congregatio 300. évi jubileuma. Kalocsa, 1884. 8. Emléklombok Kalocsa múltjából. Kalocsa fényalakjai. Kalocsa, 1885. 9. Haynald album. Kalocsa, 1889. 10. Jézus szentséges szívének virágos kertje hazánkban. Magyar szentek legendái. Bp., 1889. (2. kiad. Bp., 1906.) 11.  Karácsonyi képeskönyv jó gyermekek számára. Bp., 1890. 12. Kereszt és gyár. Költői beszély. Bp., é. n. 13. Gonzaga Szent Alajos Jézus-társasági hitvallónak, a kath. ifjúság példaképe és pártfogójának élete. Bp., 1891. (Klny. A Jézus-társasági kalocsai főgimnázium értesítőjéből) 14. Márciusi ibolyakoszorú szent József tiszteletére. Bp., 1891. 15. Május havi füzér. Bp., 1891. 16. Emléklombok Szent László sírján. Nagyvárad, 1892. 17. Mária kis füzére. Kalocsa, 1893. 18. Magyarok Nagyasszonya 1-2. köt. Versek. Kalocsa, 1903. 19. P. Rosty Kálmán költeményei. Kalocsa, 1904. 20. Rosty Kálmán költeményei 1-2. Sajtó alá rend. Timár Kálmán. Kalocsa, 1932. - Versei, elbeszélései és tanulmányai az Alkotmány, Egyházi Közlöny, Hölgyfutár, Jézus Szíve Hírnöke, Kalocsai Néplap, Katolikus Hetilap, Katolikus Szemle, Képes Családi Lapok, Magyar Állam, Magyar Korona, Mária-kert (Magyar kegyhelyek) Új Magyar Sion című folyóiratokban jelentek meg. - A Jézus Szíve Hírnöke és a Kalocsai Néplap munkatársa is volt.

Schreiber János (Bécs, 1843. márc. 18. – Kalocsa, 1903. márc. 10.) jezsuita szerzetes tanár, csillagász. Gimnáziumi tanulmányait részben a kalksburgi kollégiumban végezte 1856-1860 között, ahol közeli barátságba került Apponyi Albert gróffal. 1860 szeptemberében belépett a jezsuita rendbe és tanulmányait St. Andräban és Pozsonyban folytatta. Bölcseleti tanulmányai végeztével, 1868-ban a szatmári konviktusba került tanárnak, ahol három évet töltött. Szatmári évei után 1871-74 között az innsbrucki egyetemen folytatta teológiai tanulmányait. Egyetemi tanulmányai befejeztével két évig a kalocsai gimnázium konviktusában tanárkodott. Kalocsai tartózkodása után gyakran változott tartózkodási helye. Belgiumban töltötte utolsó próbaévét. Belgium után Pozsony, Kalocsa, Kalksburg, Linz, Lainz következett. Kezdetben csak időtöltésként foglalkozott csillagászattal, később már csak ezzel foglalkozott. 1890-ben végleg Kalocsára került, ahol a Haynald Obszervatórium asszisztense lett. Kalocsai évei alatt a napfolttevékenységek vizsgálatával foglalkozó Fényi Gyula mellett az egyéb meteorológiai és csillagászati megfigyelések feldolgozásával foglalkozott. Még második kalocsai tartózkodása idején, 1882. ápr. 22-23-án a kalocsai távírda vezetőjével telefonkapcsolatot létesített a Haynald Obszervatórium és a távírda, valamint Kalocsa és Dunapataj között. Csillagászati és meteorológiai munkássága eredményeként megjelent tanulmányai mellett több találmány is alkotott. A viharjelző készülékét sokáig használták az obszervatóriumban. - Művei: 1. Sonnenringe und Nebensonnen. In: Meteorologische Zeitschrift. Wien, 1892. SS. 192-93. 2. Die ältesten Messungen von Wolkenhöhen. In: Meteorologische Zeitschrift. Wien, 1896. SS. 398-99. 3. Über eine eigenthümliche Gangperiode einer Pendeluhr. In: Astronomische Nachrichten. Berlin. Band 147. Nro 3526. SS. 353-358. 4. Hochglanzbilder. In: Photographische Notizen. A. Moll, Wien. 1893. SS. 102-103. 5. Die Mondnomenclatur Riccioli΄s und die Grimaldi΄sche Mondkarte. In: Stimmen aus Maria Laach. 1898. Band 54. SS 252-72. 6. Pater Christof Scheiner S. J. und seine Sonnenbeobachtungen. In: Natur und Offenbarung. 1902. SS. 1-20. 78-93. 145-159. 209-221. 7. Jesuitenkanonen in Berlin. Fenilleton im Vaterland. 1901. 15. nov. 8. Die Jesuiten des 17. und 18. Jahrhundertes und ihr Verhältnis zur Astronomie. In: Natur und Offenbarung. 1903. Band 49. SS. 129.

Speiser Ferenc (Apatin, 1854. nov. 17. – Kalocsa, 1933. jan. 7.) jezsuita szerzetes tanár, természettudós. A kalocsai gimnázium tanára, majd igazgatója volt. Feltárta Kalocsa környékének rovarvilágát. Kalocsai működése alatt gazdag rovargyűjteményt hozott létre, amely 1948-ban a Magyar Nemzeti Múzeum állattárába került.

Tóth Mike Mihály (Őr, Ung m. 1838. szept. 15. – Kalocsa, 1932. okt. 3.) jezsuita tanár, természettudós, író. A szabadságharc alatt egy évig, 1848 nyaráról 1849 júniusáig az őri nemzetőrség kisdobosa volt. Gimnáziumi tanulmányait Ungváron végezte. A jezsuita rendbe 16 évesen 1854 őszén lépett be. Első két próbaévét Nagyszombatban töltötte, majd két évig Baumgartenbergben nyelvészeti és szónoklati tanulmányokat folytatott. 1859-ben Pozsonyban kezdte bölcseleti tanulmányait, amit 1860 októberében Kalksburgban folytatott. Kalksburgi tanulmányai mellett magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1861-től négy éven keresztül a kalocsai gimnáziumban természetrajzot és természettant tanított. 1865-ben kezdte meg hároméves hittudományi tanulmányai az innsbrucki egyetemen. Közben 1868-ban pappá szentelték. Egyetemi tanulmányai befejezése után, 1869-ben visszakerült a kalocsai gimnáziumba, ahol a természetrajzot tanította. Harmadik próbaévét 1870-ben St. Andrä-ben töltötte, ahonnan ismét Kalocsára került vissza. A gimnáziumban a természettanon kívül német, francia és olasz nyelvet is tanított. Egyébként, a magyaron kívül latinul, németül, olaszul, franciául és szlovákul beszélt, latinul, olaszul és németül írt is. 1872-ben Szatmárba, az irgalmasrendi nővérek nevelőotthonába helyezik hittanárnak. Szatmárból 1877-ben került vissza Kalocsára, a gimnáziumban természetrajzot és vegytant tanított. 1878-ban egyházi engedély nélkül jelentette meg a Mária-havi virány című művét, amiért büntetés gyanánt két évre Kalksburgba helyezték, ahol fizikát, magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1881-ben került vissza Kalocsára, ahol megszakítás nélkül, 1918-ig a gimnáziumban tanított. 1887 szeptemberében megalakult a gimnázium diáktűzoltósága, melynek vezetője lett. Boromisza Tibor szatmári püspök kérelmére, akit Kalocsáról neveztek ki Szatmárba, 1918-1923 között elvállalta a szatmári leánygimnázium igazgatói tisztét. Szatmári működése előtt 1918 nyarán a pécsi Pius Gimnázium ásványtárát rendezte. Szatmári megbízatása után az 1923/24-es tanévben a Pius Gimnáziumban tanított. 1925-ben tért vissza Kalocsára, ahol nyugdíjazásáig (92 éves volt), 1930-ig tanított. Szépirodalmi munkássága mellett természettudományos műveket írt. Elsőként írt a fényképezésről. Legkedveltebb témája az ásványtan volt. 1882-ben jelent meg a húsz év munkájával elkészült Magyarország ásványai című műve. Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése című munkája kéziratban maradt, nem jelent meg. Cikkeinek egy része és egy önállóan megjelent műve Eőri László név alatt jelent meg. Tóth Mike emlékét Kalocsán a Középsőkertek egyik utcája őrzi, melyet 1963. nov. 26-án róla nevezett el a városi tanács. - Művei: 1. A nagy áldozat. Szatmár, 1875. (1875-1918 között további 9 kiadást ért meg, román és szlovák nyelvre is lefordították) 2. A keresztény nőnem diadala. Szatmár, 1875. (Eőri László név alatt) 3. A fényképészet titkai. Szatmár, 1875. 4. A zárda. Bp., 1877. 2. kiad. Kalocsa, 1883. 3. kiad. Kalocsa, 1899. 5. A keresztény erénynek és tökéletességnek gyakorlása. Rodriguez nyomán. 1-3. köt. 3. köt. Kalocsa, 1877. 1-3. köt. Kalocsa, 1905. 2. kiad. Kalocsa, 1910. 6. A magyar síkság jövője. Kalocsa, 1878. 7. Mária-havi virány. Bp. 1878. 2. kiad. Bp., 1928. 8. Főveszedelmünk. Bp., 1879. (1883-1902 között további öt kiadást ért meg) 9. Kenyér, ínség idején. Kalocsa, 1881. 10. A mikroskóp őstörténete. Kalocsa, 1881. 11. Magyarország ásványai. Különös tekintettel termőhelyeik megállapítására. Bp., 1882. 12. A legnemesebb Szív. H. n. 1882. 13. Virágcsokor a katholikus gyermekkertből. F. Hattler nyomán. Kalocsa, 1885. 2. kiad. Kalocsa, 1885. 3. kiad. Bp., 1896. 4. kiad. Bp., 1905. 14. Jubileumi búcsú. Kalocsa, 1886. 15. Új és gyakorlati elmélkedések a mi Urunk Jézus Krisztus életéről, az év minden napjára. 1-2. köt. B. Verecruysse nyomán. Kalocsa, 1890. 2-5. kiad. Kalocsa, 1892, 1900, 1906, 1912. 16. Útmutató az elmélkedéshez. B. Roothan nyomán. Bp., 1890. 2. kiad. Bp., 1899. 3. kiad. Kalocsa, 1903. 4. kiad. Kalocsa, 1907. 17. Lélekmentő. Szatmár, 1895. 2. kiad. Kalocsa, 1924. 18. Lelki kalauz az élet keskeny ösvényén. Szatmár 1896. 19. Idegen tájakon. (Új irányú elbeszélések az ifjúság számára.) J. Spillmann nyomán, többek közreműködésével. Szatmár 1897. 20. Közép-európai műépítmények. Bp., 1898. 21. Hajdan és most Jézus sz. Szívének tisztelete Magyarországon. Bp., 1898. 22. Erénygyöngyök a nők életéből. Kalocsa, 1901. 2. kiad. Kalocsa, 1911. 23. A szeretet lángjai. Kalocsa, 1901. 24. Szent kilenced. Kalocsa, 1901. 2-4. kiad. Kalocsa, 1906, 1910, 1915. 25. A szent mise szolgálata. Kalocsa, 1903. 26. Életpálya választása. Kalocsa, 1903. 27. Az ásványok s az élet. Kalocsa, 1903. 28. Szerzetes rendek és társulatok Magyarországon. Kalocsa, 1904. 29. Japán hős családok. Kalocsa, 1904. 30. Az erényesség zátonyai. Kalocsa, 1905. 31. A kalocsai főgimnázium ásványtára. Kalocsa, 1908. 2. kiad. 1911. 32. Spanyolország, különös tekintettel műépítményeire. Kalocsa, 1910. 33. Kalocsai kollégium 50 éve. Kalocsa, 1910. 34. Szentkilenced Jézus szíve tiszteletére. 2. kiad. Kalocsa, 1921. (1. kiad. ?) 35. Az angyalok. Bp. 1925. 36. Azok a papok! Bp. 1926. (Kis könyvtár a kat. hívek számára 31.) 37. Májusi virágoskert. Bp., 1933. 38. Könyvészeti adatok. Magyar jezsuita bibliográfia. In: Jezsuita történeti évkönyv. 1940-1942. Szerk. Gyenis András. Bp., 1942-1943. 1940. 1942. 39. A magyar jezsuiták irodalmi tevékenysége. 1853-1934. Bp., 1942. (Kiadványok a Jézustársaság magyarországi történetéhez. Források 1.) - Cikkei, tanulmányai az alábbi lapokban, folyóiratokban jelentek meg: Szatmár (1875-1876), Növénytani Lapok (1877), Magyar Állam (1877-), Religio (1879-), Kalocsai Néplap (1879-), Magyar Nyelvőr (1879), Irodalmi Szemle (1881-), Isten Igéje (1981-) Magyar Korona (1881-), Természettudományi Közlöny (1883), Pápai Lapok (1883, 1885), Összetartás (1883), Közoktatás (1884), Magyar Néplap (1892), Katholikus Szemle (1892, 1909), Fényképészeti Lap (1893), Tűzoltó Közlöny (1900), Vasárnapi Újság (1894), Magyar Kultúra (1924, 1926, 1928), Deutscher Hausschatz (Regensburg, 1877), Alte und neue Welt (Einsiedeln, Svájc, 1879-1882). Több naptárban, évkönyvben, köztük a kalocsai gimnázium értesítőiben jelentek meg cikkei. Számos szócikket írt a Pallas nagy lexikonba.

Weninger Sándor (St. Lorenzo, Stájerország, 1813. febr. 13. – Kalocsa, 1896. nov. 21.) jezsuita szerzetes tanár. Apja stájerországi birtokán kívül Lendva környékén is volt egy kisebb birtoka, ahol sokat tartózkodott gyermekkorában. Középiskolai és teológiai tanulmányait Ausztriában végezte. A jezsuita rendbe 1832-ben lépett be. Az 1850-es évek elejétől Magyarországon tartózkodott. Először Szatmáron, utána Nagyszombatban, majd Pozsonyban volt hitszónok és tanár. Kunszt József érsek hívta Kalocsára. A jezsuita fenntartású kalocsai gimnázium első igazgatója volt 1860-1866 között. Kalocsai tevékenysége nyomán vált a kalocsai négyosztályos algimnázium nyolcosztályos főgimnáziummá. Kalocsáról Pozsonyba, majd Pestre távozott, ahol élete legnagyobb részét töltötte. Halála előtt néhány hónappal jött vissza Kalocsára.

A sírkert állapota: A sírkertet övező öntöttvas korlát több helyen javításra szorul. A kerítés eredeti ajtószárnyai hiányoznak, zártszelvényből hegesztett ajtószárnyakkal pótolták. A sírkert gondozásra szorul. A sírkert helye: a XXI. és a XXII. parcella között található, sírsorszámmal nem rendelkezik.