Dulovits - Kolecsányi család sírboltja

Dulovits – Kolecsányi család sírboltja. Az egymással rokoni kapcsolatban álló két család tagjai nyugszanak a sírboltban. Az agglegény Kolecsányi Endre a Felvidékről került Kalocsára a vele rokonságban álló Császka György érsek hívására. Unokaöccse volt Dulovits Árpád kultuszminiszteri tanácsos. A sír állapota: A nagyméretű fedett síron lévő, kb. 240 cm magas fehér márvány obeliszken található Kolecsányi Endre és Dulovits Árpád, valamint a család további öt tagjának a neve. Gondozott sír. A sír helye: III. parcella 25.

Kolecsányi Endre, kiskolacsinyi (Nyitra, Nyitra m. 1855. május 3. — Budapest, 1932. július 21.) mérnök, a Pestmegyei Sárközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat ny. igazgató-főmérnöke, kormányfőtanácsos, felsőházi tag. Szülei Kolecsányi István és Filberger Alojzia voltak. Az érettségi vizsgát 1873-ban Pozsonyban tette le. Utána a budapesti József-műegyetem hallgatója lett, ahol 1878. június 7-én szerzett mérnöki oklevelet. Kalocsára kerülése előtt az ország különböző részein vasútépítéseken dolgozott. Részt vett a Budapest - Zimony, a Száva-vidéki és néhány jelentősebb dunántúli vasútvonal építésén. 1893-ban rokona, Császka György érsek (Az érsek nővérét Császka Máriát Kolecsányi Endre anyai nagybátyja, Filberger Rezső vette feleségül. Kolecsányi Endre unokatestvére volt Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök. Prohászka édesanyja, Filberger Anna testvére volt Filberger Alojziának, Kolecsányi édesanyjának.) hívására Kalocsára költözött és az ármentesítő társulat igazgatója lett, majd októberben a dr. Brandtner György főjegyző kezdeményezésére megalapított Kalocsai Gőztéglagyár Rt elnökévé választották. A Kalocsai Sárközben 1894-ben megkezdett nagyarányú belvíz-szabályozási munkák Kolecsányi Endre vezetésével folytak. 1897-ben az ármentesítő társulat igazgató-főmérnöke lett. 1896-ban megválasztották a Kalocsai Takarékpénztár elnökének. E tisztségét haláláig viselte. Kalocsa villamosítására alakult Kalocsai Villamossági Rt elnökévé is megválasztották. 1911-ben az ármentesítésben és a belvízelvezetésben végzett munkájáért a király kir. tanácsosi címmel tüntette ki, 1924 augusztusában pedig kormányfőtanácsosi címet kapott. 1926-ban nyugdíjba vonult, de kapcsolata nem szakadt meg az ármentesítő társulattal: megválasztották a társulat alelnökének. 1927. jan. 8-án Zichy Gyula kalocsai érsekkel és Vass József népjóléti miniszter, kalocsai nagypréposttal együtt főrendiházi taggá választották. Vasút- és vízépítésen kívül a magasépítés terén is kiváló volt. Kalocsán három épület dicséri szaktudását. 1890-es évek végén saját maga tervezte és építette fel villáját és a mellette lévő házat, amelyek a Kossuth Lajos u. 10. és 12. sz. alatt vannak. A 10. sz. házban ma a városi rendőrkapitányság működik, a 12. sz. ház 1914-ig a csendőrlaktanyának, 1921 és 1946 között dr. Murányi Károly szanatóriumának adott otthont. Az unokaöccse, Dulovits Árpád kezdeményezésére épült kalocsai állami polgári fiúiskola. Az 1925-ben elkészült új épülete építésvezetője Kolecsányi Endre volt. Tevékenyen részt vett a város közéletében. Tagja volt a kaszinónak, az adókivetés és a fogolyellenőrzés területén tevékenykedett. 1932 nyarán megbetegedett. Budapesten a Pajor Szanatóriumban kövekkel operálták. A műtét sikerült, azonban egy váratlan trombózis véget vetett életének.

Dulovits Árpád (Savnik, Szepes m. 1880. július 10. — Kalocsa, 1949. július 5.) miniszteri tanácsos. Szülei Dulovits János ügyvéd és Kolecsányi Ilona voltak. Az elemi iskolát és a középiskolát Nyitrán végezte. 1898-ban érettségizett, majd az eperjesi jogakadémián tanult. 1903. márc. 16-án államtudományi oklevelet szerzett. Tanulmányai befejeztével a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tanítóképző intézeti ügyosztályára került fogalmazóként. Hamarosan az ügyosztály helyettes főnöke lett. Ebben az időben a németországi Jénában tanulmányúton volt. Az első világháború alatt a polgári iskolai ügyosztályra került főnökhelyettesi beosztásban. Klebelsberg minisztersége idején összevont tanítóképző intézeti, polgári iskolai és felső kereskedelmi iskolai ügyosztály osztályfőnöke lett. Jelentős szerepet vállalt a Klebelsberg féle iskolaépítési program végrehajtásában. 84 polgári iskolát szervezett és 42 polgári iskolai épületet épített. Kalocsai családi kapcsolatának jelentős szerepe volt abban, hogy az 1916-ban alapított kalocsai állami polgári fiúiskola új épülete (ma rendelőintézet) 1925-ben felépült. Nevéhez fűződik a dunapataji polgári iskola felépítése is. A polgári iskolai tanárok gyermekei és árvái számára hozta létre a 3 emeletes "Tanárok Háza" nevű otthont. A Balaton partján a polgári iskolai tanárok részére 30 szobás üdülőt, a diákok számára 1.000 férőhelyes üdülőtelepet létesített. Jelentős volt a sajtószervező tevékenysége is. A polgári iskolai tanároknak szóló Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny, a diákok Ifjú Polgárok Lapja című ifjúsági folyóiratát és a Szülők Lapja című folyóiratot megreformálta, illetve megjelenésüket anyagilag támogatta. Az iskolaszervezési és építési tevékenysége elismeréseként Bicske, Celldömölk, Dunaharaszti, Dunapataj, Hőgyész, Kalocsa, Putnok, Rákoskeresztúr és Vasvár díszpolgárrá választotta. 1928-ban miniszteri tanácsosként ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után Kalocsán telepedett le. Korán megözvegyült édesanyja, agglegény bátyja, Kolecsányi Endre védgáttársulati igazgató-főmérnök háztartását vezette. Hozzájuk költözött Dulovits Árpád. 1930-ban újból megnősült (első felesége elhunyt), feleségül vette Dedinszky Erzsébetet. Ebből a házasságából 1931-ben született Erzsébet nevű leánya. Kalocsán élénken tevékenykedett a város közéletében. Igazgatósági tagja volt a Kalocsai Takarékpénztárnak, a Pestmegyei Sárközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulatnak. Az Adófelszólamlási bizottságnak elnöke volt. Látogatta az u. n. paprikás gyűléseket, ahol a kalocsai fűszerpaprika-termelés fellendítésén munkálkodtak. Közreműködött Majunke Ernő törvényszéki elnökkel az állampusztai elitéltek szabadlábra helyezésénél. Tagja volt a kalocsai kaszinóban (ma ifjúsági ház) működő "Muslincák" nevű vidám asztaltársaságnak, melynek mókamestere dr. Dekoy Lajos állatorvos (a Dekoy család is a kalocsai temetőben nyugszik, a XXII. parcellában található sírjuk) és Friedrich Antal malomigazgató volt. Az 1933-ban elkészült eperföldi Szent Imre templom főoltára elkészítésének 8.256 pengős költségét Dulovits Árpád fedezte. Kalocsa felszabadulása után házát (A Kossuth Lajos u. 10. sz. alatt lévő épület, ma a városi rendőrkapitányság működik benne. Az idősebb kalocsaiak Dulovits házként emlegetik a század elején még az építő első tulajdonosáról Kolecsányi villának nevezett épületet.) a szovjet katonaság lefoglalta, majd társbérlőket helyeztek el benne. A család használatában csak az épület egy kis része maradt, de az is csak 1950 őszéig, a család végleges kitelepítéséig. Dulovits Árpád a megpróbáltatásokat nem élte túl.