Dreisziger Ferenc sírja. Dreisziger
Ferenc (Baja, 1863. okt. 30. –
Kalocsa, 1915. jún. 3.) tanítóképezdei tanár, pedagógiai szakíró. Szülei
iparosok voltak. Édesanyja Petrovácz József tanítóképezdei igazgató nővére
volt. Az elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte.
Tanítói oklevelét a bajai tanítóképző intézetben szerezte meg. Oklevelének
megszerzése után, 1881-től egy évig Versegen Fáy Béla családjánál voltnevelő,
majd 1882-től Sükösdön, 1887-től Adán volt tanító. Adai tartózkodása alatt
három évig felelős szerkesztője volt az Ada-Moholi
Közlönynek 1896-ban az esztergomi tanítóképző intézet tanára lett. 1900-ban
került Kalocsára, a tanítóképző intézetben a pedagógiát tanította. 1882-től
kezdett foglalkozni szépirodalommal, de 1885-től teljes figyelme a pedagógia
felé fordul. Már tanítóskodása idején is foglalkozott elméleti kérdésekkel,
1885-től pedagógiai cikkei jelentek meg. Kalocsai működése alatt teljesedett ki
pedagógiai munkássága. Elsősorban az elemi iskolai oktatás módszertanával
foglalkozott. A német Herbart pedagógia nézeteit vallotta. Azokat igyekezett az
elemi iskolai oktatás és nevelés szolgálatába állítani. Szerepe volt a
katolikus tanítóképzőkben folyó oktatás korszerűsítésében Több tankönyvet írt
az elemi és a gazdasági ismétlő iskolák számára, a tanítóképző intézeteknek
pedig módszertani könyveket írt. Tagja volt a Szent István Társulat tudományos
és irodalmi osztályának, az Országos Közoktatási Tanácsnak és a Tanítóképző
Tanárok Egyesületének. Titkára volt a Katolikus Tanügyi Tanácsnak, és több éven
keresztül volt világi elnöke a Kalocsavidéki Tanítóegyesületnek. Alapítója és
szerkesztője volt a Kalocsán 1911 és 1915 között havonta megjelenő Népoktatás című pedagógiai folyóiratnak,
melyet a Kalocsavidéki Tanítóegyesület adott ki. A folyóiratban számos cikke is
megjelent. A folyóiratban df
betűjelet használta cikkei szignójaként. Halálával a folyóirat is megszűnt.
1914 februárjától haláláig betegsége akadályozta a tanításban. Szívbajban hunyt
el. Pedagógiai munkásságáért a pápa a „Pro Ecclesia et Pontifice” érdemkereszttel
tüntette ki. - Művei: 1. Az iskolai vizsgálatokról. Eger,
1888. 2. Önképzésünk akadályai.
Tanulmány. Nagyszombat, 1890. 3. Az
első osztály vezérkönyve. Herbart-Ziller rendszere nyomán. Zenta, 1893. 4. A
népiskolai olvasókönyvről és olvasmánykezelésről. Eger, 1895. 5. Lakóhelyi ismeretek. Vezérkönyv az
egy teremben tanítandó népiskolai I. és II. osztály számára. Pozsony, 1897. 6. Mócsy Antal emlékezete. Bp. 1900. 7. Olvasókönyv a gazdasági és általános
ismétlő iskolák számára. Bp. 1900. 8.
Útmutató a Mócsy-Petrovácz-Schultz-féle első és második olvasó- és tankönyv módszeres
felhasználásához. A Szent István Társulat pályázatán díjat nyert munka. Bp.
1900. 9. Új magyar ABC-és és
olvasókönyv. Bp. 1901. 10.
Vezérkönyv a Szent István Társulat új ABC-jéhöz. Bp. 1901. 11. Olvasókönyv az általános és gazdasági ismétlő iskolák számára.
(Győrffy Jánossal és Róvó Lajossal) Bp. 1902. 2. kiad. Bp. 1913. 12. Általános és részletes oktatástan,
férfi- és nőtanítóképző intézetek számára. Bp. 1904. 13. A
népiskolai történettanítás módszeréről. Tanítók és tanítónövendékek számára.
Bp. 1905. (Néptanítók könyvtára 22-23. füzet.) 14. Lakóhelyi ismeretek (beszéd- és értelemgyakorlatok) az osztott
és az egy teremben vezetendő I. és II. osztálya számára. 2. átdolg. kiad. Bp.
1909. 15. Az osztatlan népiskola.
(Potzta Ferenccel) Bp. 1910. 16. A Népiskolai
nevelés- és oktatástan a magyar népoktatásügy szervezetével férfi- és
nőtanítóképző-intézetek számára. 2. kiad. Bp. 1913. 17. Olvasókönyv a gazdasági és általános ismétlő iskolák
használatára. (Számord Ignáccal, Szokoly Istvánnal és Róvó Lajossal). Bp. 1913.
ua. Bp. 1914. 18. Ötven esztendő
emléke. 1863-1913. Petrovácz József igazgató jubileumi ünnepére. Kalocsa, 1913.
- Pedagógiai cikkei, tanulmányai a Népiskolai Tanügy
(1885-1898, Eger), Kalauz (1885-1892, Nagyszombat), Tanítsatok (Eger), Iskola
(főmunkatárs, Szatmár), Népnevelő (1894-1905, 1908-1911), Esztergom (1895-), Katolikus Pedagógia (1895-), Magyar Tanítóképző (1898, 1902-1903, 1913), Magyar Pedagógia (1898),
Tanítók Évkönyve (1910, 1912-1914) Népoktatás (szerk. is, 1911-1914, Kalocsa)
című folyóiratokban jelentek meg. Éveken keresztül főmunkatársa és politikai
rovatvezetője volt a Kalocsai Néplapnak. A kalocsai érsekmegyei r. k.
tanítóegyesületek évkönyveinek, A magyar kat. tanítók jubiláris évkönyvének
(Nagyvárad, 1901) és A népiskolai oktatás elmélete és gyakorlata című könyvnek
(Bp. 1913) szerkesztője volt. A sír
állapota: A kettős fedett síron kb. 150 cm magas műkőből készült fejfa áll, amelyet
korpuszos feszület díszít. Alatta szürke márványtáblán olvasható a felirat: DREISZIGER
FERENC / 1864-1915. Gondozott sír. A
sír helye: XII. parcella 18.
