Daruváry család sírboltja
Daruváry család sírboltja. A család
férfiágon Esztergom vármegyéből származik. Eredeti családnevük Czinege volt. A Daruváry néven ismertté
vált család alapítója Czinege Ferenc m. kir. jogügy-igazgatósági ügyvéd volt,
aki 1794-ben Esztergomban született. 1825-ben vette feleségül a kalocsai
Seeburger Erzsébetet és így került Kalocsára. 1839. máj. 2-án kapott magyar
nemességet. Ekkor vette fel a Daruváry család-
és a daruvári nemesi előnevet.
1852-ben egy operáció után Bécsben halt meg, de, saját kérésére Kalocsán
temették el. Házasságából három gyermek született. A legidősebb fiú, Alajos 1826. okt. 23-án Kalocsán
született. A középső fiú, Kálmán
szintén Kalocsán született, de tíz éves korában, 1839. júl. 12-én elhunyt. A
legfiatalabb, Karolina Sarolta (vagy
Sarolta Karolina, a névhasználat bizonytalan) Pesten, Józsefvárosban született
1838-ban, majd 1854. nov. 25-én feleségül vette Babocsay József, aki később
szolgabíró lett. Karolina Sarolta Temesváron hunyt el 1900. márc. 9-én, de őt
is Kalocsán temették el. A Daruváry család második generációjának
legjelentősebb tagja Daruváry Alajos
(Kalocsa, 1826. okt. 23 – Bp. 1912. ápr. 23.) jogász lett. A pesti egyetemen
jogot és filozófiát tanult. 1845-ben vármegyei, 1851-ben bírósági szolgálatba
lépett, Kalocsán a törvényszék elnöki tisztét is betöltötte. 1869-ben kúriai
bíró, majd tanácselnök lett. 1888 és 1893 között a Kúria másodelnöke volt. A
főrendiház tagjává 1885-ben nevezték ki, 1898-1900 között a főrendiház alelnöke
volt. Tevékenyen részt vett a kereskedelmi és váltótörvény kidolgozásában.
Halála után Kalocsán temették el. Daruváry Alajos fia, Daruváry Géza már Pesten született 1866. jan. 12-én. Jogi
tanulmányai befejeztével, 1890-ben a budapesti törvényszéken helyezkedett el,
majd az igazságügyi minisztériumba került, ahonnan 1894-ben átlépett a külügyi
szolgálatba. Több külföldi államban látott el konzuli feladatokat. 1905-ben
udvari tanácsossá nevezte ki a király, és Ferenc József kabinetirodájába
került, ahol 1910-1916 között a magyar osztály vezetője volt. IV. Károly trónra
lépésekor nyugalomba vonult. Kisebb kiadói és szakirodalmi tevékenységet is
folytatott. 1880-ban többek társaságában Livius kisebb munkáinak fordítását
adta ki, a mentelmi jogról írt doktori értekezése 1890-ben jelent meg. A
forradalmak után ismét aktivizálta magát és hivatalt vállalt. Bethlen István
kormányában 1922. jún. 16-tól 1923. jún. 11-ig igazságügy-, 1922. dec. 19-től
1924. okt. 7-ig külügyminiszter volt. Minisztersége idején folytak Szovjetunióval
a kereskedelmi és a diplomáciai kapcsolatok felvételére irányuló tárgyalások. A
tárgyalások eredmény nélkül zárultak. Lemondása után végleg visszavonult.
Budapesten halt meg 1934. aug. 3-án. Temetésére aug. 6-án került sor Kalocsán. A sírbolt állapota: A sírban nyugvó
személyek: Daruváry Ferenc (1794-1852), Daruváry Ferencné (1806-1872), Daruváry
Géza (1865-1934) külügyminiszter, Seeburger János (1770-1843) és Seeburger
Jánosné sz. Both Éva (1772-1840), Daruváry Ferencné és Seeburger János (1800-1866)
udvari orvos szülei. A sírhelyet rossz állapotban lévő kovácsoltvas korlát
veszi körül. A korláton belül 2 nagyméretű, kb.