Bándi Gábor, dr. sírja
Bándi Gábor, dr. sírja. Bándi
Gábor, dr. (Bp. 1939. aug. 17. – Bp. 1988. júl. 26.) régész. Értelmiségi
családból származott. Kalocsán nőtt fel, iskoláit is itt végezete 1945 és 1957
között. Érettségi után az ELTE Bölcsészettudományi Karán Banner János, Bóna
István és Kalicz Nándor tanítványaként ősrégészetet és történelmet tanult.
Diplomája megszerzése után 1962 nyarától 1973 tavaszáig a pécsi Janus Pannonius
Múzeum munkatársa volt, 1970-től a múzeum régészeti osztályát is vezette.
1973-ban pályázati úton elnyerte a Vas megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatói
posztját, és attól kezdve vezette a szombathelyi Savaria Múzeum régészeti
osztályát is. 1978-tól az Országos Múzeumi Tanács és a Régészeti Albizottság tagja
volt. Igazgatói és tudományos tevékenysége elismeréseként 1982-ben Kuzsinszky
Bálint Emlékéremmel, 1983-ban Móra Ferenc Emlékéremmel tüntették ki. 1988. máj.
1-től kinevezték a Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztály vezetőjévé nevezték
ki. Korai halála váratlan volt. Tudományos működésének első szakasza
Dél-Dunántúlhoz kötötte, a kora- és későbronzkor avatott és elismert kutatója
lett. Pécsi évei alatt sokat dolgozott együtt egykori diáktársával, a Magyar
Nemzeti Múzeum jelenlegi főigazgatójával, a kalocsai születésű Kovács Tiborral.
Barátságuk és munkakapcsolatuk a Vas megyei évek alatt is megmaradt. - Az ötvenet is meghaladó tudományos publikációinak java része tudományos
szakmai folyóiratokban, évkönyvekben jelent meg. A sír állapota: Dr. Bándi Gábor a Balázs család kettős fedett
sírhelyén nyugszik. A síron kb.